1956, 1966, 1986, 2016 – röviden ezekkel a számokkal lehetne jellemezni a megemlékezést.
1956 -2016, 60 év telt el. „Köszönetet mondunk Svájcnak" – ez a gondolat fogalmazódott meg a Golarits kórus tagjaiban. Köszöntet mondunk azért, hogy Svájc új otthont adott a magyar menekülteknek 1956-ban. Hrusovszky Györgyi és Golarits Gyöngyi kezdeményezte a köszönő magyar misét, amit Alfred Böni plébános és Frieda Mathis kooordinátor örömmel fogadott
A zürichi Golarits kórus idén ünnepli 30. évfordulóját. Golarits István (1931-2005) szervezte meg az eleinte férfi kórust jó hangú, svájci magyarokból 1986-ban. A kórushoz hamarosan csatlakoztak nők is, így alakult át vegyes karrá. A kórusnak igazi közösségteremtő, kultúra- és hagyományőrző szerepe van. A számos fellépés mellett van idő közös kirándulásokra és ünneplésekre. Jelenleg az énekkart Domján Réka énekesnő, énektanár és karvezető vezeti.
Az 1956-os évszám a Sankt Gallus templom történetében is fontos. A zürichi Schwamendingen kerület az 1950-es években 3000 főről 33.000 főre duzzadt. Zömében külföldi bevándorlók költöztek ide, köztük sok '56-os magyar menekült. Schwamendigen tehát egy falusias, gazdálkodó faluból egy nyüzsgő városrész lett, így az egyre növekvő katolikus közösség építetett egy nagyobb templomot 1956-ban.
A mise keretén belül Kodály Magyar miséjét énekelte a Golarits kórus. Kodály a Magyar misét 1966-ban írta, ennek is kerek évfordulója van, pontosan 50 éve. A megemlékezés során Szilágyi Margit, egykori diáklány és Alfred Böni plébános gyerekkori emlékeit hallgathattuk meg.
A mise után magyaros állófogadásra és beszélgetésre hívtuk meg a svájci közösséget.
Egy felemelő megemlékezésnek lehettek tanúi a résztvevők, köszönjük Svájc és köszönjük Golarits kórus!
