Tallini magyar táncház a Liszt Intézetben
Az észt hagyomány szerint februárban minél hosszabban csúszik a szán a dombon, annál szebb és hosszabb len termésre számíthatunk a nyáron. Fontos volt ez, hiszen az észtek számára a len jelentette az „aranyat.” Tallinban február 19-én elég gyéren volt a domboldalon hó, így a szánkózást korcsolyázásra cserélték a Liszt Intézet szervezői. A helyi kis magyar közösség ezzel indította a délutáni programot az óvárosi műjégpályán. Négyfős csoportunk addig a Liszt Intézet előadó termében próbáltunk, és muzsikaszóval vártuk a friss levegőtől kipirosodott korcsolyázókat. Hamarosan elő is kerültek a farsangi jelmezek. Rövid köszöntőt követően egy kis farsangi zenei bemutatót tartottunk, moldvai muzsikával Veres Zoltán furulyán és kavalon, Albert János dudán, és Albertné Joób Emese kobzon játszott és énekelt. Bella Bettina vezetésével megkezdődött a farsangi táncház. Könnyebb körtánccal kezdtünk, így a legifjabb érdeklődők is betudtak kapcsolódni a táncba. A 40 fős résztvevők között kisgyermekes magyar családok, fiatal ösztöndíjas és ideiglenes munkavállalóként dolgozók voltak jelen, valamint észt vendégek, akik a magyar néptánc iránt érdeklődtek. A szervezők a helyi hagyományokhoz híven meleg borsólevessel, és habos fánkkal készültek. A hosszú korcsolyázásban nem tudtunk részt venni, de hosszan muzsikáltunk, és táncoltattuk az érdeklődő közösséget, remélve, hogy a len termés az idei évben is bőséges lesz.
