Akik annak idején hallhattuk és láthattuk Széllyes Sándort a színpadon, jól emlékszünk hangulatos beköszöntőire: „Szerencsés jó estét kívánunk e háznak, / Ennek a városnak s minden lakójának! / Maguknak, akik most a teremben vannak, / No meg azoknak is, kik otthon maradtak! / A Maros völgyéről, Küküllők mentéről, / Nyárádnak partjáról, Bekecs tetejéről, / Nótaszóval jöttünk, tánccal, muzsikával, / S régi szokás szerint sok jókívánsággal. / [...] Úgyhogy sokat most már nem is magyarázunk, / Elkezdjük a műsort, egy percet se várunk. / Csekély kívánságunk csupán annyi lenne, / Hogy amit itt látnak, kedvük teljék benne. / Nem fékezzük tovább táncos, nótás kedvünk, / A három menyecske készen is van, kezdünk! / S ezzel mi megyünk is, ha nem haragusznak, / Jó mulatást tehát kedves mindnyájuknak!” Ez is elhangzott Kismartonban, miként a „Modern fejet csináltatok”, az „Apám házassága”, a „Modern tánc, székely tánc” és több más ízes-rímes története, amelyek, mint egykoron a kultúrotthonokban és a színháztermekben, most is igen nagy derűt keltettek.
Tófalvi-Balassa Szilvia ismert és kevésbé ismert népdalokkal lepte meg a közönséget, akik egy idő után nagyon belelendültek a jó kedvű nótázásba, és ez így is volt rendjén: farsang lévén az estet éppen azért szerveztük, hogy a mindennapok sok gondja és problémája közepette kicsit kikapcsolódjanak, jól érezzék magukat, felszabadultan szórakozzanak.
Köszönöm a gyergyóditrói születésű, jelenleg a burgenlandi Lók (Unterfrauenhaid) községben élő Szőcs Jánosnak és Manyinak, valamint a Csík vidékéről elszármazott, jelenleg a Kismarton-közeli Cinfalván (Siegendorf) élő András-Donát Csabának és Icának a program előkészítését, és köszönöm a szentegyházi születésű Pál László püspöki vikáriusnak, hogy a mintegy négyórás együttlét alatt végig velünk tartott. Köszönöm szintén székelyföldi földimnek, Bakó Istvánnak a kölcsönkalapot, és köszönöm mindenkinek, aki eljött és finom falatokkal, kortyolnivalókkal hozzájárult az est megrendezéséhez és sikeréhez. Felejthetetlen marad számomra – minden mellett – a végén, hazaindulás előtt a körbeállás és az „Erdő mellett estvéledtem..”., valamint a Székely himnusz eléneklése… Illő és méltó befejezése volt ez e nagyszerű nótaestnek.
Távozásukkor a mintegy negyven megjelentet megajándékoztam fogadószervezetem, a bécsi székhelyű Kaláka-Club tavalyi évkönyvével, hogy abból még inkább megismerjék a szervezet, illetve a magam ausztriai ösztöndíjas tevékenységét, továbbá – új év lévén – egy 2017-es forgatós felnőtt- és egy 2017-es forgatós gyermek-falinaptárat is átadtam nekik (utóbbi kettőt Budapestről hoztam).
Remélem, nem kell sokat várnunk ahhoz, hogy a burgenlandi magyarokkal ismét eltölthessünk együtt néhány tartalmas órát!
Széllyes Sándor
Népdalénekes, rímfaragó és előadóművész. 1932. július 4-én született Erdélyben, Maros megyében, a Nyárád menti Mikházán. Énekesi és előadói tehetségét nemcsak ő örökölte édesapjától, öccse és unokaöccse is színészi pályára lépett. Ennek ellenére ő fiatalon erdészmérnök szeretett volna lenni, azonban hiányos románnyelv-tudása és szülei kuláknak nyilvánítása miatt álmát nem valósíthatta meg. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban érettségizett 1951-ben. Azt követően Mikházán tanítóként dolgozott, majd munkaszolgálatos lett. Katonai szolgálatának befejezése után a marosvásárhelyi konzervgyárban kapott munkát. 1956-ban felvételizett az akkor alakuló Állami Székely Népi Együttesbe, melynek 1956 és 1988 között énekese, egy ideig pedig művészeti vezetője is volt. Az együttessel sikeres turnékon vett részt és távoli vidékeken – az 1990-es években többek között Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Svédországban, az USA-ban és Kanadában is – vendégszerepelt. Előadásaiban egyedi módon vitte színpadra a szülőföldjéről hozott Nyárád menti székely humort, a furfangos észjárást, melyet előadásaiban a tánccal és az énekkel ötvözött. Utánozhatatlan előadói stílusával adta elő a helyi körülményekhez igazított tréfás vőfélyrigmusokat, melyek világszerte ismertté tették. Felejthetetlen fellépéseiért a „humorban gazdag székely góbé”, „Székelyföld legnagyobb nevettetője” több elismerésben is részesült: megkapta a Rákóczi-díjat, a kanadai Orbán Balázs Egyesület és a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes emléklapját. 2006. január 15-én hunyt el Marosvásárhelyen, január 19-én a mikházi temetőben helyezték örök nyugalomra. 2011-ben, a szülőfalujában évente megrendezett Csűrszínházi Napok alkalmával a tiszteletére emlékszobát avattak. A helyiségben személyes tárgyai, fényképek, oklevelek, újságcikkek és egy a hazai és külföldi turnékat, mókás idézeteit felelevenítő óriásposzter, illetve egy egész alakos fénykép kapott helyet. Az emlékszobában Széllyes Sándor dalai hallhatóak. 2012-ben a Csűrszínházi Napok felvette az előadóművész nevét, majd 2013-ban népdalvetélkedőt neveztek el róla (vö.: http://www.kjnt.ro/ertektar/ertek/szellyes-sandor-eletmuve).
A Kriterion Kiadónál 2013-ban megjelent a Szerencsés jó estét kívánok e háznak… – Széllyes Sándor emlékezete című kötet, melynek CD-mellékletén egy csokornyi népdal és néhány rigmus mellett Széllyes Sándor utóbb készült rádióinterjúi is szerepelnek. A könyv fülszövegében Tófalvi Zoltán „a legnagyobb székely tréfamesternek” nevezi Széllyes Sándort és róla, illetve hozzá így ír:
„A Te szavadra, versfüzérré nemesedett rigmusaidra, sajátos népdaléneklésedre valóban összegyűlt a világ… Egymagad felértél egy együttessel! Olyan csodálatos hangulatot tudtál teremteni, hogy egyből elpárolgott minden bánat, keserűség, gyötrő kétségbeesés. Az immár legendás, már csak az idősebbek emlékezetében és tudatában élő Állami Székely Népi Együttesnek egyik nagy titka a Te színes, szivárványos egyéniséged volt. A közönséget csak Te tudtad ráhangolni a felejthetetlen előadásokra. Az 1990 után alakult együtteseknek – bármennyire hitelesen, a Kányádi Sándor megénekelte »mozdulat-országot« is átörökítve ropják töredékeikben is páratlanul gazdag táncainkat, éneklik legszebb népdalainkat, balladáinkat – nincs egy Széllyes Sándoruk, aki vibrál, sziporkázik a színpadon s a közönség elé varázsolja évszázadok és évezredek jellegzetesen magyar szellemi örökségét!
Művész voltál, drága Sándor! A szónak, a lélektől lélekig áramló emberi beszédnek nagymestere. Úgy ismerted a székely és magyar néplélek titkát, mint senki más. Ott most fönn az egyre népesebb égi Székely Népi Együttesben átélitek a közel 5000 előadás, az Ázsia. Amerika és Ausztrália földjén megtett nagy utak minden élményét. Amit székely népedtől kaptál, azt ezerszeresen visszaadtad! A hangodat, a rigmusaidat, a táncaid emlékét mindenhol megőrzik, ahol megfordultál, és ahol magyarok élnek. Ringasson szelíden, mint az álom, Mikháza különös, művészetet termő földje…”
Csatlakozunk Tófalvi Zoltán szavaihoz.
