Az ausztráliai ősz utolsó előtti napján, május 30-án az Annandale Community Centre családias helyszínén tartottunk táncházat Sydneyben a Kengugró Ausztrál–Magyar Néptáncegyüttessel. A táncházban a talpalávalót természetesen a Transylvaniacs szolgáltatta.
A táncegyüttes rendszeresen szervez táncházakat évek, évtizedek óta. Legtöbbször csak a magyar közösség számára hirdetik, azonban a közelmúltban voltak olyan alkalmak, amelyeket a lengyel vagy éppen a görög közösséggel együtt szerveztek és bonyolítottak le. A legutóbbit, amelynek megszervezésében én is segítségükre lehettem, a magyar diaszpóra számára hirdettük. A kora esti órákra meghirdetett gyerek-táncházra nagy örömünkre több család is érkezett, akikkel közösen olyan dunántúli ugrós és moldvai körtáncokat, illetve szöveges gyermekjátékokat táncoltunk, amelyek nemcsak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is garantált szórakozást nyújtottak.
A táncházat egyébiránt „batyus” rendezvényként képzeltük el, amelyről bebizonyosodott, hogy jó ötlet volt, hiszen így, aki ellátogatott az annandale-i hallba, számos különböző, főleg hazai ételből és italból válogathatott. Külön rejtély, hogy a város melyik szegletéből kerültek elő a zsíros kenyerek, kolbászok és tepertők.
A táncház felnőtteknek szóló idősávjában aztán népes társaság verődött össze, akiknek kalotaszegi, szatmári és bonchidai táncokat tanítottunk az együttes tagjaival, de az este folyamán még számos táncrend dallamai is felcsendültek.
A jó hangulatú, együtt töltött este számomra személyesen egy felemelő pillanat volt, hiszen teljesen olyan érzés volt, mintha nem is a Föld, Magyarországtól számított másik felén lennénk.
Mindenkinek köszönjük, aki jelenlétével megtisztelte a táncházunkat, a táncos és zenész barátaimnak pedig szintén köszönettel tartozom a szervezésért és a lebonyolításért!
