Nem kényeztetett el az időjárás a hétvégén, az utóbbi évtized legnagyobb esőzését fogtátok ki itt Kaliforniában, ahol más esetben alig esik az eső. Milyen nehézségeket okozott ez a tábor megszervezésében és mennyire tántorította el az embereket?
A lovasíjász tábort eredetileg máshova szerveztem, de azt a helyszínt már az első nagy esőzés elmosta, így néhány napom volt csupán, hogy átszervezzem a tábort Solvengbe, ami körülbelül négy óra autóútra van az eredeti helyszíntől. Nagyon nagy fejfájást okozott a repülőjáratok és a szállások módosítása. Sokaknak nem is sikerült lemondani a régit. Többen San Franciscoban kocsit béreltek és onnan vezettek 5-6 órát, hogy ott tudjanak lenni.
Ki volt a célközönség? Csak magyarok vettek rajta részt vagy nyitott volt az amerikai érdeklődők számára is?
A célközönség igazából magyarok és amerikaiak is voltak, de csatlakoztak hozzánk kanadaiak is. Volt sok olyan amerikai is, aki versenysportszerűen űzi a lovasíjászatot, de eljöttek tanulni a mestertől. Az egyik lány például Washington államból jött le a lovával együtt a nagy esőzés közepette, de jöttek résztvevők Oregonból és Nevadából is.
Miben tér el egy kaliforniai lovasíjász-tábor az otthonitól, illetve eltér-e egyáltalán?
Az alapképzés hasonló az otthoni képzéshez, a gyakorlatok ugyanazok, de itt három napba kellett belesűríteni az otthoni edzésprogram egy éves tervét. Amit itt átadott nekünk Lajos, az elég lesz a következő egy évre, mert minden lépést tökéletesíteni kell, mielőtt átlépünk egy magasabb szintű gyakorlatra. Persze sok olyan dolog is van, amiben különbözött, hiányzott a lovakkal való kapcsolat kialakítása, hiszen az otthon szerves része a képzésnek.
Úgy gondolom Lajos nem volt annyira szigorú itt, mint otthon a magyarországi edzéseken. Most inkább az időjárás okozott nehézségeket, talán ezért is volt enyhébb velünk. Készenléti állapotban voltunk pénteken, akkora nagy esőzés volt, hogy kitelepítésre vártunk a farmon. Térdig érő víz volt mindenütt, még az istállókban is, ki kellett menekíteni a lovakat és egy szárazabb helyre vinni őket.
Hogy értékelte Kassai Lajos az itteni munkát?
Lajos nagyon elégedett volt mindenkivel, főleg a magyarokkal. Mindenki nagyon sokat fejlődött ez alatt a három nap alatt. Kiemelte a magyarok munkáját és a hozzáállását, mindenki mindent beleadott, aki részt vett az edzéséken. Az amerikaiak között voltak egy páran, akik úgy ímmel-ámmal teljesítettek, olyan is volt, aki fogta magát és leült, amikor a testi erőnlét került előtérbe.
A Lovasíjász filmből tudjuk, hogy komoly filozófiai tartalom, egyfajta az íjászaton túlmutató tanítás is körülöleli Kassai Lajos harcművészetét. Sikerült-e ebből valamit átadni, illetve egyformán hatott-e a különböző nemzetiségű résztvevőkre?
A célom az volt ezzel a táborral, hogy egy kicsit átadjunk a magyar kultúránkból valamit az amerikaiaknak is, valamint a közösségépítés. Ez utóbbi annyira jól sikerült, hogy miután mindenki hazatért, jelentkeztek az elvonási tünetek. Egy családot alkottunk és egyszer csak kiestünk a meleg családi fészekből amikor véget ért. Nem tudom Lajos hatása volt-e mindez vagy egyszerűen a közös cél és a közösen eltöltött idő kovácsolt-e ennyire össze bennünket, magyarokat, amerikaiakat és kanadaiakat egyaránt. Volt olyan kanadai résztvevő, aki a tábor után azt mondta, hogy ő magyar szeretne lenni. Tobak Ferenc és Seregi Lilla közismert népzene gyűjtők, ők szolgáltatták a népzenét nemcsak az esti tábortűznél, hanem az edzések alatt is.
Természetesen a finom ételekkel is igyekeztünk az embereket a magyar kultúrába bevonni. Mindenkinek nagyon ízlett a gulyás, a pörkölt és a székely káposzta.
Érdekes volt, hogy a magyarok mindent olyan könnyedebben csináltak. Kassai Lajos szerint ez azért van, mert nekünk jobban a vérünkben van. Én is ezt vallom, hogy szerintem ez genetikailag belénk van kódolva.
Lesz-e folytatás? Mik a távolabbi tervek?
Egy maroknyi ember elhatározta, hogy folytatni kell. Keresünk egy helyszínt, ahol meg tudjuk oldani egy 99 méter hosszú pálya felállítását és persze lovakra is szükségünk van. Nem egyszerű, de ha összefogunk és segítséget kérünk másoktól is, akkor meg tudjuk valósítani. Vannak már ötleteink kaptunk ajánlatokat, de hogy ha valakinek itt Los Angeles közelében van egy lovas tanyája, vannak lovai és szeretne elkezdeni lovasíjászattal foglalkozni akkor nagyon sokat lendítene az ügyünkön. Elkezdtem lovas leckéket venni és szerintem rajtam kívül nagyon sokan ezt csinálják. Edzünk hetente egyszer, próbálom végigcsinálni a gyakorlatokat és szeretném ezt felajánlani másoknak is, hogy aki szeretne az jöjjön, vegyen részt az edzésprogramban. Kassai Lajos azt mondta, ha meglesz a pálya, akkor visszajön hitelesíteni és akkor tudunk majd versenyeket is tartani. Be tudunk kapcsolódni az otthoni vérkeringésbe általa, mert a pontrendszer ugyanaz itt is és még több más országban is. A lényeg, hogy legyen egy hitelesített pálya.
A Lovasíjász film amerikai ősbemutatója itt volt Kaliforniában. Voltak-e további vetítések, milyen sikere van itt, az Amerikában élő magyarok között?
Az első vetítést itt szerveztem Los Angelesben, de bemutattuk a filmet több amerikai városban is, mint például New York, Cleveland, San Francisco, Dallas, Denver, San Diego és ezen kívül játszottuk még a filmet Kanada nagyobb városaiban is. Remélem még több helyről meg fognak keresni, mert szerintem ez egy olyan magyar film, amit mindenkinek látnia kellene! Nagyon nagy sikert aratott, nemcsak a magyar nézők körében, hanem az amerikai és kanadai nézők előtt is!
Köszönöm az interjút!
