Szokás szerint a Finn Tengerésztemplomban tarthattuk az alkalmat. Az istentisztelet a megszokott rendtől az ünnepi úrvacsorában, valamint a pásztorjátékban tért el. Köszöntés és egy közös ének után tradicionális magyar pásztorjáték következett, amit a Hamburgi Magyar Iskola tagjai adtak elő, a jelenlévők és a maguk örömére, öreg pásztorral, bojtárokkal, angyalokkal, Máriával, humorral, egyszersmind tisztelettel – mind a hozzájuk illő jelmezben.
A lekció felolvasása és imádság után a gyermekek elvonultak gyermek-istentiszteletre, míg a felnőttek számára igehirdetés, imádság és az Úr asztalához való meghívás volt soron, majd az istentisztelet vége felé közeledve énekkel dicsértük az Urat, illetve áldás előtt elénekeltük nemzeti imádságunkat is.
Minden ékes és szép rendben történt, ahogy mondani szoktuk. Hasonlóképpen alakult az istentisztelet utáni teázás/kávézás, amelyen a mintegy hetven fős gyülekezet jelentős része együtt maradt, s testvéries közösségben köszönthettük egymást, s köszönhettük meg mindazok munkáját, akik szolgáltak év közben a legkülönfélébb módokon gyülekezetünkben. Jól jelzi ennek erejét és jelentőségét az, hogy nagyjából annyi időt vett igénybe ez a része az estének, mint az istentisztelet.
Jó hangulatban, örömteli közösségben tudtuk megülni ezt az ünnepet Hamburgban is – ezért Istené a dicsőség és a hála!
