A karácsonyt megelőző hetekben a clevelandi magyar cserkészek számára az ünnepre való készülődés nem csupán programok sorozata, hanem tudatos lelki és közösségi munka. A decemberi események – a Mikulás-látogatástól az ünnepi műsoron át a kántálásig – mind azt a célt szolgálták, hogy a gyerekek és fiatalok a magyar hagyományokon keresztül, élő közösségben éljék meg az advent és a karácsony valódi üzenetét.
A december a magyar cserkészek életében nemcsak az ünnepvárás időszaka, hanem a hagyományok, az elcsendesedés és a közösségi szolgálat hónapja is. A clevelandi cserkészcsapatok idén is gazdag, tartalmas programokkal készültek a karácsonyra, amelyek egyszerre szóltak a gyerekek lelki neveléséről, a közösség megerősítéséről és az örömszerzésről.
A hónap egyik legjobban várt eseménye 2025. december 5-én a Mikulás érkezése volt. A lánycserkészek a Szent Imre-templom dísztermében, míg a fiúcserkészek a Cserkészházban fogadták a nagy fehérszakállú püspököt, aki krampusz kíséretében látogatott el hozzájuk. A régi magyar hagyományhoz híven a Mikulás minden gyermekhez személyesen szólt: megdicsért, bíztatott, esetenként finoman figyelmeztetett, majd egy kis csomag finomsággal ajándékozta meg őket. A cserkészetben a Mikulás-járás nem pusztán hagyományőrzés, hanem tudatos nevelési eszköz is, amely az ifjúság erkölcsi fejlődését szolgálja.
A karácsonyi ünnepkör csúcspontját a 14. számú Görgey Artúr cserkészcsapat és a 34. számú Zrínyi Ilona leánycserkészcsapat közös ünnepsége jelentette. Az egyórás, igényes műsor a kis Jézus születésére való lelki felkészülést segítette. Karácsonyi zene, ének, versmondás, betlehemes pásztorjáték és kántálás teremtette meg az ünnep meghitt hangulatát. A közönség soraiban szülők és nagyszülők foglaltak helyet, a kiscserkészek pedig csengőkkel kísért bevonulásukkal és közös énekükkel tették emlékezetessé az alkalmat.
A csapatparancsnokok visszajelzései szerint a gyerekek nagy lelkesedéssel és fegyelmezetten készültek az előadásra, amely számukra nemcsak szereplés volt, hanem valódi lelki ráhangolódás is az ünnepre. A leánycserkészek idén is elkészítették a hagyományos Munkács teát, amelyet az ünnepségen kínáltak, míg a fiúcserkészek a bakonyi pásztorjátékot vitték színpadra, Müller Miklós, Kőrösi Csoma Sándor-ösztöndíjas aktív közreműködésével. Az ünnepi műsor részeként Nagytiszteletű Tamásy Éva rövid áhitatot tartott, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy Jézus Krisztust életünk minden napján hordozzuk a szívünkben, a záróimát pedig Bóna Richárd atya vezette.
A decemberi időszak szerves része volt idén is a kántálás és betlehemezés. A cserkészek családi házakat, idősek otthonait és közösségi intézményeket kerestek fel, hogy a karácsony örömét személyes találkozásokon keresztül vigyék el másokhoz. Az idei út során ellátogattak többek között a Saint Herman’s Homeless Shelterbe, valamint számos idős, a közösség által jól ismert személyhez. A több évtizedes hagyomány célja, hogy az ünnep kilépjen a rendezvények falai közül, és valódi, emberi kapcsolatokban váljon kézzelfoghatóvá.
Az útvonalat és a szervezést ebben az évben Tábor Bea és Szentkirályi Endre koordinálták, munkájuknak köszönhetően a cserkészek több mint tizenöt helyszínre jutottak el. A decemberi programok összességében jól mutatják, hogy a clevelandi magyar cserkészet számára a karácsony nemcsak ünnep, hanem szolgálat, nevelés és élő hagyomány – generációkat összekötő érték.
