A néptáncos lányok fontos kiegészítője a kaláris, ami egy gyöngyből készült, többsoros nyaklánc; színe általában piros vagy bordó, ami minden népviselethez könnyen illeszthető. Mi a bordó színű, cseh csiszolt üveggyöngyöt választottunk.
Az első gyöngyfűző alkalomra nyolc lány érkezett. Az kezdeti nehézséget a tűbe való befűzés jelentette, ami először egy kis kellemetlenséget, majd közös nevetést, jókedvet eredményezett. A gondot megfelelő méretű tűre való cserével orvosoltuk és már kezdődhetett is a szorgos munka, ami a két segítő társamnak - Klementné Kecskemét Beáta, a Cifra Táncegyüttes vezetőjének és Kapornaky Veronika, KCSP ösztöndíjasnak – köszönhetően hatékonyan tudott folyni.
A tapasztaltabb lányoknak még aznap sikerült befejezni a nyakéket, a kisebb lányoknak másnap, a táncpróba után volt lehetőségük megtenni az utolsó simításokat.
A második alkalomra öten jöttek; ekkor már a tűvel sem volt probléma, úgyhogy gyorsan nekiláttak a munkához. A jó hangulatban telt alkalom végére egy kicsit elfáradt a társaság, ami több esetben hibázáshoz vezetett, de szerencsére még az a lány is teljes kalárissal ment haza, aki, mikor először felpróbálta a nyakláncot, az egyik sor gyöngyei leperegtek a cérnáról, így azt újra kellett fűzze.
Eddig tizenhárom lány készített magának bordó kalárist, de még mindig vannak, akikkel egy következő alkalommal fogunk gyöngyöt fűzni, hogy februárban majd együtt avathassák fel a saját kézzel készített kalárisukat a Frankfurti Magyar Bál és Táncházban.
