Avagy a magyarul miséző debreceni lengyel szerzetes
Irek atya még a rendszerváltás idején fiatal domonkos szerzetesként érkezett Debrecenbe, hogy új életet leheljen az akkor alig-alig létező magyarországi kolostori közösségbe. Társával, Jacek atyával együtt próbatételnek tekintették a missziót, annak ellenére, hogy egy szót sem beszéltek magyarul. Ám a két elszánt szerzetes nem ijedt meg az uráli nyelvcsalád kihívásaitól, felkötötte a kordát, nyelvet tanult, és tapasztalataikat a magyar közösség szolgálatába állították. Több év után Irek atya visszatért Krakkóba, ám mind a mai napig aktív kapcsolatot ápol a magyarokkal, időről időre pedig magyar nyelvű szentmiséket is tart.
Ez alkalommal is Irek atya hozott lelki feltöltődést a résztvevőknek, de a szentmise nem csupán a hit megéléséről szólt: célja a magyar közösség összetartása is. A szertartás után a jelenlévők sütemények mellett folytatták a beszélgetést, megismerkedve régi és új arcokkal, történeteiket megosztva. A különböző korosztályok összekapcsolódása és az új barátságok kialakulása mindig emlékezetes pillanatokat szül. Ez történt Kincső esetében is, aki egyetemi ösztöndíjjal érkezett Krakkóba, és most először vett részt a magyar nyelvű misén. Ez még nem is lenne ugyan meglepő, de külön öröm volt számára a felismerés, hogy annak idején Debrecenben éppen Irek atyától vehette fel a keresztséget – így szimbolikusan lezárva egy kört, és remélhetőleg aznaptól újabbak nyíltak meg előtte.
Irek atya történetéről többet tudhatunk meg a Hajdú-Bihari Napló 1997. április 19-i számából (lásd képek)
