Az iskola-előkészítős foglalkozások megtartásáért én feleltem, a szervezők teljes bizalmát élvezve, amiért rendkívül hálás vagyok. Szabad kezet kaptam a tervezésben, így hétről hétre magam állítottam össze az óravázlatokat, amelyek tematikáját az évszakokhoz, az aktuális ünnepekhez és a gyerekek életkori sajátosságaihoz igazítottam.
A foglalkozások során változatos módon fejlesztettem a gyerekeket: barkácsoltunk, játszottunk, énekeltünk, mozgásos feladatokat végeztünk, meséltünk és beszélgettünk. Lett egy kedvenc játékunk is: a „szobros játék”, amit a gyerekek minden foglalkozás végén kértek, hogy játsszunk el. Ez lett a mi közös kis rituálénk, amit csak mi tudtunk, és ami különösen fejlesztette a megfigyelőkészséget, a mozgást és a kreativitást is.
Megható visszajelzés volt számomra, hogy a gyerekek gyakran öleléssel búcsúztak tőlem egy-egy alkalom végén. Egy édesanya örömmel számolt be arról, hogy kislánya érezhetően bátrabban és egyre választékosabban használja a magyar nyelvet, mióta részt vesz a foglalkozásaimon, míg egy másik szülő arról számolt be, mennyire nyitottabbá, érdeklődőbbé vált gyermeke a közösségi alkalmak hatására.
Az iskola eseményein – Mikulástól az anyák napjáig – újra és újra megtapasztalhattuk, milyen erős összetartó ereje van a közösen átélt hagyományoknak. Mégis, talán a legnagyobb tanulság számomra az volt, hogy egy-egy mosoly, egy ölelés, egy jól sikerült óra mögött mennyi láthatatlan munka rejtőzik – és hogy ez a munka mennyire megéri.
A regensburgi magyar iskola péntek délutánonként tartja foglalkozásait, heti rendszerességgel. A gyerekek hét közben német iskolába/óvodába járnak, így ez az iskolaforma különleges pedagógiai megközelítést igényel, sajátos keretet ad a pedagógiai munkának.
Iskolai szinten a tananyag nem bontódik tantárgyakra, hanem összetetten, élményszerűen közvetíti a nyelvet, az irodalmat, a kultúrát és a hagyományokat. Minden dal, mondóka vagy beszélgetés fontos része ennek a sokszínű tanulási folyamatnak, ahová a gyerekek – bár magyar családi háttérrel rendelkeznek –, eltérő nyelvi szinttel érkeznek, amit figyelembe kell venni.
Pedagógusként ez egyszerre jelent kihívást és lehetőséget. Az iskola fő célja a magyar nyelv átadása, fejlesztése és a kulturális értékek közvetítése.
Most, hogy lezárul ez az év, hálával gondolok vissza minden pillanatra. A regensburgi magyar közösség, a pedagógus kollégák, a szülők, a gyerekek befogadó és támogató légköre – mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez az időszak különleges legyen számomra.
A Regensburgi Konzuli Magyar Iskola, Óvoda és Zenebölcsiben uralkodó légkört egy szóban tudnám megfogalmazni, és ez mindent elárul erről az iskolai közösségről: családias. Családias, mert összeköti tagjait egy rendkívül erős érzelem: a magyar nyelvünk és kultúránk megőrzésének és továbbadásának a vágya és igénye.
Ez az év sokat adott nekem – nemcsak szakmai tapasztalatot, hanem emberi kapcsolódásokat is. Sokféle gyermekkel és családdal találkoztam, ami segített abban, hogy még érzékenyebben, figyelmesebben forduljak mások felé. Megtanultam, hogy sokszor a legapróbb dolgok – egy kedves szó, egy közös nevetés, egy felcsillanó gyermeki szempár – milyen sokat jelent.
Magammal viszem ennek az évnek az élményeit, a közösen átélt pillanatokat, a gyerekek őszinte visszajelzéseit, a közösség iránti elköteleződés példáját, és azt a megerősítést, hogy érdemes közösen gondolkodni, dolgozni, a nyelv és a kultúra megőrzésén – akár csak heti néhány órában is. Ezek az alkalmak valódi találkozások voltak, és számomra is emlékezetessé váltak.
Köszönetnyilvánítás
Ezúton szeretném megköszönni a Kőrösi Csoma Sándor Program támogatását, amely lehetővé tette, hogy részese lehessek a regensburgi magyar közösség életének.
Külön köszönettel tartozom mentoromnak, Prof. Dr. K. K. Lengyel Zsoltnak, valamint mentorhelyettesemnek, Busa Krisztinának a folyamatos támogatásért, biztatásért és szakmai iránymutatásért. Nagyon kedves, támogató kollégákkal dolgozhattam együtt a Müncheni Magyar Intézet regensburgi épületében.
Betekintést nyertem az egyetemi oktatás világába, jó hangulatú közös ebédek, beszélgetések tették teljessé ezeket a napokat. Hálás vagyok Maxim Katalinnak is, a Regensburgi Konzuli Magyar Iskola, Óvoda és Zenebölcsi vezetőjének a közös munkáért, az együtt gondolkodásért és az odaadó szervezőmunkáért.
Köszönöm a befogadást, az együttműködést és a sok közösen átélt élményt.
Talabos Andrea
Müncheni Magyar Intézet Egyesület
KCSP ösztöndíjas
