Születésnap az ünnepelt nélkül
Minél nagyobb az ünnep, minél fontosabb nekünk, annál több időt szentelünk az előkészületeknek.
Ilyen jeles nappá vált számunkra államalapítónk, Szent István király ünnepe, amit a Puncsbowl-i Magyar Házban együtt éltünk meg, és nem csak a helyi magyarsággal, hanem Nick Greiner miniszterelnök úrral, és Steven Bali országgyűlési képviselő úrral együtt. Felejthetetlen volt, amikor éreztük rajtuk, miként kezd újra keringeni elfeledettnek tűnő magyar gyökereikben az erő, miként születik meg bennük újra az idetartozás érzése. Tényleg jó volt látni ezt, és kihallani a szavaikból.
B. Nagy Péter irodavezető konzul úr fáradhatatlanul készült, hatalmas munka volt mindabban, ami ott olyan természetesnek és könnyűnek tűnt. A kvíz, amit államalapítónk koráról készített újra gyermekké varázsolta a közönséget, akik egyre feszültebb figyelemmel várták a megjelenő helyes válaszokat. Sokan voltunk, csaknem százan. Megtelt a Magyar Ház, újra élet lett benne, igazi nyüzsgés, amit nem tudott elrontani sem a becsúszó hiba, sem pedig a szerencsére gyorsan múló rosszullét. Olyan volt, mint egy igazi családi ünnep. Idősek, középkorúak és fiatalok így, együtt, nagyszerű érzés volt! A Kengugrók tánca, a finom étel, a sütemények, a nyüzsgés, a bárban szolgált italok, minden kellett hozzá, mert épp így volt jó. Lehet ezt vagy azt gondolni szervezőként, de az, hogy Steven Bali országgyűlési képviselő úr az utolsók között távozott, biztosan jelent valamit. És hogy a főszervezőről, Rozgonyi Magdiról se feledkezzünk meg, hát az ő holtfáradt, de mosolytól ragyogó arca mindannyiunknak elég köszönet volt. Mi is köszönjük neki! És mindenkinek, aki ott volt, csak azt tudom megismételni, ami akkor is kifakadt belőlem összegzésként: az ezen a földön élő ausztrálok azt gondolják a mi nagyon távoli kis hazánkról, amit mi, akik épp itt vagyunk, mutatunk magunkból. Felelősséggel tartozunk az otthon élőknek is ezzel. És azt akarom hinni, hogy ezen a gyönyörű délutánon ez egyik legkedvesebb arcunkat fordítottuk Ausztrália felé, mert egymás arcába így tudtunk nézni. Vannak jeles napok, és azok meg is maradnak bennünk, Az ünnepelttől nagyon nagyon távol, több mint tízezer mérföldről is üzenjük: Isten éltessen, Magyarország!
