Ezen a napon tartotta az iskola a karácsonyi ünnepségét a díszteremben, mely angyalkákkal telt meg. Minden osztály külön műsorral készült. A gyermekek korosztályuknak megfelelően szebbnél szebb énekeket énekeltek és jobbnál jobb köszöntőket mondtak. Egy ilyen karácsonyi műsor a szülőket is összehozza. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a díszterem tele volt. Voltak megható pillanatok és az óvodásoknak köszönhetően nagyon vicces momentumok is.
A műsort minden csoportban, osztályban a pedagógusok állították össze. A felkészülésben jómagam is besegítettem, főként énekek tanításával. Természetesen modern karácsonyi zenéket is hallhattunk a hangszórókból, vagy éppen a gyermekek szájából. Én igyekeztem a hagyományainkhoz visszanyúlni és régi, karácsonyi népénekeket tanítani. Az első osztályosoknak például a „Csorda pásztorok...” kezdetű dalt tanítottam, míg a harmadikosoknak a „Pásztorok keljünk fel...” címűt. Különleges volt a hetedik osztályosok műsora. Tanáruk, Danyi Nikolett így fogalmazott: „Az elmúlt tanév során úgy tűnt, hogy a 7. osztályos diákok figyelmét lekötő egyik legizgalmasabb téma az 1956-os forradalom és szabadságharc volt. Ezért gondoltuk úgy, hogy karácsonyi műsorunk keretén belül ezt az időszakot idézzük meg, '56 karácsonyát, Márai Sándor: Mennyből az angyal c. versével.”. A vers közben, régi fényképek elevenítették fel a nagyszülőkben a forradalom eseményeit. És a zenei aláfestés mi más lett volna, mint a két lány által dúdolt „Mennyből az angyal...”.
A műsorok címében a következő szavak jelentek meg: köszöntő, várakozás, karácsony, szeretet, kántálás, népszokások. Mind utal az adventi időszakra, a várakozásra.
A műsort Palkovits Valér főkonzul beszéde nyitotta meg. Természetesen az iskola igazgatója, Zydron Veronika is mondott szép szavakat, az áldást pedig Forrai Tamás atya adta.
A házigazda szerepét én töltöttem be. Felemelő volt látni a sok gyermeket. Személy szerint kettő dolgot emelnék ki. Nekünk ösztöndíjasoknak a karácsonyi időszak egyfajta próbatétel is, hiszen családunktól messze kell ünnepeljünk. Szokás mondani, hogy kicsi a világ, ha régi ismerőssel találkozunk. Én is ezt mondtam, hiszen a hetedik osztályosok pedagógusával egy gimnázumba jártunk Szolnokon. Közösen emlékeztünk meg gyermekkorunkról. A másik felemelő élmény volt a szülők jelenléte és figyelme. Amikor az egyik csoportra vártunk, én mint házigazda nem hagyhattam, hogy kínos csend következzen. Megénekeltettem a szülőket, akik örömmel és bátran álltak a feladat elé.
A torontói Szent Erzsébet Magyar Iskola valamennyi pedagógusa és tanítványa nevében kívánok minden olvasónak szeretetteljes karácsonyi ünnepeket!
