A VERITAS Történetkutató Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete és a Collegium Hungaricum (Bécsi Magyar Történeti Intézet), az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány támogatásával „Magyar menekültek Ausztriában” címmel osztrák és magyar történészek számára rendezett közös, tudományos konferenciát 2017. február 20–21-én.
A nyitónapon a Bécsi Magyar Történeti Intézet szervezésében mutatták be a Két hazában… '56-os magyar menekültek Ausztriában című dokumentumfilmet. A vetítést követően Zsuffa Tünde beszélgetett dr. Csernay Jenővel, dr. Smuk Andrással valamint dr. Varjú Lászlóval.
Másnap a Magyar menekültek Ausztriában elnevezésű konferencián német, illetve angol nyelvű előadásokat hallhattak a résztvevők Edda Engelke (Grazi Egyetem, Ludwig Boltzmann Háborúkövetkezmény-kutató Intézet), Kecskés D. Gusztáv (MTA Történettudományi Intézet, tudományos munkatárs), Gecsényi Lajos (Magyar Nemzeti Levéltár, nyugdíjas főigazgató), Maximilian Graf (Osztrák Tudományos Akadémia, tudományos munkatárs) valamint a VERITAS részéről Farkas Judit Antónia, Rácz János és Kiss Dávid közreműködésével. Moderált Dr. habil. Ujváry Gábor intézetvezető és Mag. et Dr. phil. Dr. phil. habil. Georg Kastner. A rendezvény házigazdája ifj. Bertényi Iván történész volt, a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgatóhelyettese.
A rendezvényen számos civil szervezet képviseltette magát, illetve szép számban jelentek meg a téma után érdeklődő egyetemisták, kutatók. Az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalát elnöke Radda István, a Club Pannoniát elnökasszonya, Radda Marika képviselte és az Európa Clubot dr. Smuk András.
A konferenciát követően a VERITAS Történetkutató Intézet igazgatójával, Prof. Dr. habil. Szakály Sándorral beszélgettem az általa vezetett intézményről, illetve a konferenciát szervező intézmények közötti kapcsolatról.
– A VERITAS Történetkutató Intézet 2014. január 2-án jött létre. Alapvető feladata az Osztrák-Magyar kiegyezés (1867) és az 1994 közötti időszak (az Antal, illetve Boros Péter vezette kormányok működésének befejezéséig) magyar történelmének áttekintése, hangsúlyt fektetve azon kérdésekre, melyek korábban esetleg kevésbé kaptak publicitást és a nem egészen úgy bemutatott korszakokra, vagy eseményekre, ahogy azoknak az objektivitása elvárható lenne.
A már három esztendős intézet, mondhatnám azt is, hogy zöld beruházással indult, hiszen január másodikán én voltam az egyetlen munkatársa az intézménynek, mint főigazgató és csak utána jöttek a kollégák. Jelenleg 42 fővel működünk, azzal a megjegyzéssel, hogy az intézet egy jelentős feladatot kapott, mely a létszámbővülést is indokolja. Mégpedig az 1990 – a rendszerváltoztatás utáni - kárpótlás, kárrendezési hivatalnak az iratanyagát, mint levéltárat, szaklevéltárként kell működtetnünk. Ez azt jelenti, hogy közel 14 kilométernyi anyag került a birtokunkba, amelyből nekünk egy levéltárat kell kialakítanunk, illetve szolgáltatást kell nyújtani minden hozzánk forduló magyar állampolgárnak, illetve minden olyan Magyarországon kívüli magyarnak, akik kárpótlási és egyéb ügyekben fordultak ezekhez a hivatalokhoz és ott bármiféle iratanyaguk van. Ennek az intézménynek a felépítéséből és létrejöttéből adódóan következik az, hogy igyekszik kapcsolatotokat teremteni és kapcsolatot keresni minden olyan intézménnyel, amely hasonló területet és hasonló feladatot lát el.
Mi korábban elindultunk egy Magyarország, illetve Kárpát-medencei bemutatkozó túrára, ami azt jelentette, hogy felvettük a kapcsolatot különböző egyetemekkel, intézményekkel és elmentünk, mert bár sok mindent olvashattak rólunk, jobbnak láttuk, hogy személyesen is felvegyük a kapcsolatot, és így megismerjék az intézmény működését. Így jártunk a Pécsi Tudományegyetemen, a Szegedi Tudományegyetemen, illetve voltunk a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen Kolozsvárott. Együttműködési megállapodást kötöttünk számos magyarországi és határon túli intézménnyel. Együttműködési megállapodásunk van Budapest Főváros Levéltárával, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával, a Holokauszt Dokumentációs Központtal, a Sapientia Egyetemmel. Szeretnénk kiterjeszteni ezt a folyamatot a Selye János Egyetemre, a Fórum Kisebbségkutató Intézetre felvidéken, a Rákóczi Ferenc Főiskolára Beregszászon, illetve délvidéken, Újvidéken. Ugyanakkor, korábban felvettük a kapcsolatot a Balassi Intézet főigazgató asszonyával, illetve magával az intézettel. Abban maradtunk, hogy a VERITAS Történetkutató Intézet igyekszik együttműködni, a határon túl működő Balassi Intézetekkel. Ez különböző formákban valósult meg eddig. Munkatársainkat több alkalommal hívták előadást tartani, illetve most a GULÁG-GUPVI Emlékév kapcsán a VERITAS Történetkutató Intézet munkatársai és külsős munkatársak készítettek egy roll-up kiállítást a GULÁG-GUPVI témaköréről. Ezeket mi átadtuk a külügyminisztériumnak. Elkészítettük magyar mellett angolul, németül, románul, szerbül, ukránul, lengyelül, szlovákul és csehül. A Külügymisztérium, illetve a minisztériumnak a Balassi Intézete egy vándorkiállítás formájában utaztatja most ezt a határainkon túl. A magyar nyelvű roll-up-ok egy jelentős részét a Bethlen Gábor Alap Zrt. által működtetett Magyarság Háza viszi el Kárpát-medencei magyar településekre, illetve határon belül. Általában ezekre a kiállításokra a VERITAS Történetkutató Intézet egy-egy munkatársát is meghívják, aki megnyitja, bemutatja a kiállítást másokkal együtt. Az idegen nyelvű kiállítás német nyelven Stuttgartban volt, hamarosan Ujváry Gábor történész, a VERITAS Intézet tudományos főmunkatársa Berlinben nyitja meg azt. Magam voltam Kijevben, Munkácson, Beregszászon, Kolozsvárott, de munkatársaim voltak Nagybányán, Királyhelmecen, Újvidéken és Zentán. A Balassi Intézetnek átadott kiállítás egy része a külföldi magyar intézményekben, vagy a nagykövetségeken szervezett formában tekinthető meg. Példának megemlíteném a szlovák nyelvűt Pozsonyban vagy a magyar nyelvű kiállítást Kassán.
A bécsi Collegium Hungaricummal az együttműködésünk különböző konferenciákra, ha szabad így mondani, szűkül, vagy bővül. Attól függ, hogy melyik oldalról tekintjük, hiszen a VERITAS Intézetben vannak olyan munkatársak, akik ösztöndíjasak voltak itt, illetve Ujvári Gábor kollégám kétszer volt itt a Collegium Hungaricumban tudományos igazgató, illetve igazgató-helyettes. Magam az Osztrák Hadilevéltárban dolgoztam, de ebben az épületben laktam öt esztendőn keresztül. Tehát, ebből is látszik, hogy van egy szorosabb kapcsolat.
Az volt az elképzelésünk, hogy 1956 története során és kapcsán nem csak arról kellene beszélni, hogy milyen volt a forradalom és a szabadságharc, hogyan jöttek az oroszok, hanem, egy olyan kérdést is fel kell vetni, amely egyébként nem teljes mértékben új. Tehát nem azt állítanám, hogy erre nem gondolt már korábban más is. A megközelítés az lenne, hogy miként fogadták azokat a magyarokat, akik elhagyták az országot, akiknek a számát egyébként mintegy 200 ezer főre tesszük. Ebből mintegy 180 ezer fő nyugati irányba hagyta el az országot, és úgy 16-18 ezer fő pedig déli irányba, Jugoszlávián keresztül menekült a forradalom és a szabadság harc idején, illetve azt követően. Felvetettük ezt a gondolatot az Osztrák Magyar Akció Alapítvány egyik kuratóriumi ülésén, amely alapítvány osztrák és magyar partnereket hoz össze közös kutatási témákra, konferenciákra, illetve ösztöndíjat adományoz az osztrák kutatóknak és egyetemi hallgatóknak magyarországi tanulmányokra és kutatásra, vagy magyaroknak ausztriaira. Az Akció alapítványnál ez az ötlet meghallgatást nyert. Én vagyok az elnöke az alapítványnak, de az osztrák alelnök Cristoph Ramoser ugyanúgy vélekedett, ahogy én, hogy érdemes lenne egy ilyen rendezvényt létrehozni. Így a Grazi Egyetem, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudomány Kutatóközpont Történettudományi Intézete és a VERITAS Történetkutató Intézet dolgozta ki a konferencia programját. Ehhez partnernek megkerestük a Bécsi Collegium Hungaricumot, amely örömmel adott helyet a rendezvénynek. Azt még hozzá kell tennem, hogy volt még egy nagyobb nemzetközi rendezvény, hasonló tematikával, 2016 novemberében, Bécsben, de nem ugyanezek voltak az előadók, nem ugyanezek voltak a témák és a hangsúlyok.
Én azt gondolom, hogy sikerült olyan előadókat megnyerni a konferenciának, akik a témában otthon vannak. Akár az Ujvári Gábort, aki moderálta is a konferencia egyik részét, aki az osztrák-magyar kapcsolatok kitűnő ismerője. Gecsényi Lajos, aki hosszú éveken keresztül a Magyar Országos Levéltár kiküldött magyar delegáltja volt, majd később a Magyar Országos Levéltárnak főigazgatója, az osztrák-magyar kapcsolatok kitűnő ismerője. E mellett, úgy gondoltam, hogy VERITAS Történetkutató Intézet azon fiatal kutatóinak is be kell mutatkozni a konferencián, akik ezzel a témával foglalkoznak. Farkas Judit, Rácz János és Kiss Dávid jelentkeztek előadással ebben a témában. Az osztrák kollégák közül pedig olyanokat választott Georg Kastner kollégánk, aki az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemnek a tanára, illetve a Grazi Egyetemnek egyúttal a docense, akik ebben a témában Ausztriában otthon vannak, hiszen osztrák-magyar kapcsolatokkal vagy adott esetben Ausztria és Kelet Európa vagy kommunista országok kapcsolatával foglalkoznak.
Én azt gondolom, hogy nagyon hasznos és egy nagyon jó tanácskozás alakult ki, amelyet megelőzött előző nap egy filmvetítés. Egy tíz évvel ezelőtt készült dokumentumfilm, amely magyar nyelvű volt, és a magyar menekültek Ausztriába érkezését, itteni befogadását és az itteni „új hazára” találását dolgozta fel. A vetítésre, majd az utána megtartott beszélgetésre sokan eljöttek. Ahogy a mai előadáson is, számosan jelentek meg olyanok, akik tizenévesen kerültek ki Ausztriába 1956-ban. Itt végezhették el középiskoláikat, vagy folytathatták egyetemi tanulmányaikat és lettek az osztrák államnak megbecsült polgárai. Volt köztük olyan is, aki Ausztriában végzett, később az Amerikai Egyesült Államokban az Amerikai Légierőnél szolgált orvostisztként és alezredesként került nyugállományba. Voltak olyan osztrák érdeklődők, akik megosztották azokat az élményeiket velünk, hogy ők miként látták és mit tapasztaltak adott esetben 1956-ban Ausztriában. Milyen volt a befogadása a magyaroknak, hogy foglalkoztak velük.
– A mai konferencia szünetében lehetőség adódott hozzászállásokra. Milyenek kérdések érkeztek az előadókhoz?
– Szakszerű hozzászólásokat hallhattunk. Volt köztük vita is, ahogyan az egy konferencián el is várható. Elhangzottak kiegészítések az előadásokhoz. Például, vannak olyanok a hallgatóság soraiban, akik maguk az Ausztriában működő magyar iskolákban végeztek, 1956 után érettségiztek, és elmondhatták saját tapasztalatból, hogy melyik iskola milyen volt, miért volt jobb és hogyan alakult az életük benne. Ezek, úgy gondolom nagyon jól kiegészítették az elhangzottakat.
– Lesz folytatása ennek a konferenciának, vagy ez a téma lezárult?
– A VERITAS Történetkutató Intézet részéről ez a téma most lezárult, de azt gondolom, hogy arra is figyelni kell, hogy nem fellángolásként, évfordulókhoz kell kötni egy-egy kutatási témát, vagy egy kutatási területet. Nálunk a VERITAS-ban az 1945, illetve az 1956 utáni időszak hangsúlyos szerepet kapott a kutatásban, tehát azok a kollégák, akik ezzel kapcsolatban az előadást tartották, ugyanúgy végzik a dolgukat és a munkájukat. Ahogy láttam a Collegium Hungaricum programját márciusban, a VERITAS egyik munkatársának, Dr. Tóth Eszter Zsófiának lesz itt egy előadása, illetve egy könyvbemutatója. A könyv illetve az előadás témája, hogy milyen volt a nők helyzete a Kádár korszakban. (Március 13., hétfő, 19 órától: Tóth Eszter Zsófia: Szex és szocializmus c. könyvének [társszerző: Murai András] magyar nyelvű bemutatója; március 14., kedd, 19 órától: német nyelvű előadás Migration, Mutterschaft, Alltagsleben der Frauen in Ungarn während sozialistischen Period címmel. – szerk.).
Tehát ez azt jelenti, hogy egyrészt ezek szerint a két intézet között élő kapcsolat van, másrészt azt, hogy a munkatársaim alkalmasak arra, hogy megszólaljanak akár magyar, akár idegen nyelven a külhonban is, ott elmondják azokat az eredményeket, amelyeket részben már nálunk produkáltak.
– A konferencia alatt az interneten keresztül érkezett megkeresés azok részéről, akik nem tudtak jelen lenni, hogy miként tudnak majd hozzájutni a konferencia előadásaihoz?
– A VERITAS Történetkutató Intézetnek van egy három lábon álló sorozata. Van a VERITAS évkönyv, mely minden évben a munkatársak és néhány külső kutató által készített tanulmányokat jelenteti meg. Van egy VERITAS könyvek sorozat, amely főleg a munkatársaink publikációit teszi közzé. Nagyobb terjedelmű anyagokról van szó, tanulmánykötetek, konferenciakötetek is vannak. Van még egy VERITAS füzetek sorozat, amelyben kisebb terjedelmű írások vannak. Ebben a sorozatban jelentetjük meg azokat a konferencia előadásokat is, amelyek rövidebb terjedelműek. Én azt gondolom, hogy ha a kollégák a rendelkezésünkre bocsájtják, akkor meggondoljuk ennek a közreadását. Mivel a konferencia magyar, német és angol nyelven zajlott, így mind a három nyelven meg kell jeleníteni a munkákat. Számomra az nagyon jó hír, hogy volt érdeklődés a konferencia iránt, hiszen ez azt jelenti, hogy a téma még mindig nagy érdeklődést vált ki, foglalkozni kell vele.
