Interjú Monica Dalidowicz-cal
„-Kanadában születtél. Hogyan kerültél onnan Sydney-be?
- Azért jöttem Sydney-be, hogy doktori fokozatot szerezzek antropológiából az egyik helyi egyetemen. Ez 2007-ben volt, megtetszett a város, megszerettem, így a PhD után itt maradtam.
-Miért csatlakoztál a magyar közösséghez?
-Nos… félig magyar vagyok, anyukám Budapesten született (apukám lengyel). Mindig is érdekelt a magyar kultúra, szerettem volna jobban ismerni, benne lenni. Leginkább a néptáncot és a népzenét kedvelem. Viszont Saskatchewan tartományban, ahol felnőttem, a lengyel közösségbe kapcsolódtunk be apukám révén, aki lengyel származású. Amikor hallottam a Kengugrókról, azt gondoltam, hogy ez egy szuper lehetőség nekem, hogy jobban belelássak, belekerüljek a magyar közegbe, és többet tudjak tanulni a magyar népi kultúráról. Bár már kicsit idősebb vagyok, de úgy gondoltam, hogy jobb későn, mint soha, nem igaz?
-Mit szeretsz Magyarországban és a magyar emberekben?
- Azt hiszem a legjobban a zenét és a táncot! Igen… azt hiszem, az abszolút kedvenceim a népi művészetek, minden, ami a népi kultúrával kapcsolódik össze.
- Mi a legfurcsább a magyarokban?
- Hmm…a legfurcsább? Igazából azt hiszem olyan dolog nincs, illetve nem találtam, amire azt mondanám, hogy na ez fura. Viszont, amit ehhez a kérdéshez mondanék, de nem a furcsa szót használnám rá, az a magyar nyelv. Inkább az érdekes szót használnám, mert annyira egyedi és más, mint a többi nyelv annak ellenére, hogy ez egy nagyon pici ország, körülvéve sokkal nagyobb államokkal, szláv nyelvek gyűrűjében, és még így is meg tudta tartani ezt az egyedi nyelvet. Ami annyira nehéz is! De ez az egyedi benne.
-Miért szeretnél megtanulni magyarul?
- Több okból is. Az egyik, hogy nagyon kíváncsi vagyok, és eltökélt, hogy többet tanuljak Magyarországról. Főleg a néptáncról és a zenéről. Ha tudnék magyarul, az biztosan sokat segítene a tánctanulásban is. Képzeld el például, amikor tanáraink vannak Magyarországról, én egy csomó mindenről lemaradok, a magyarázásukat nem tudom érteni, követni, mert nem feltétlenül angolul beszélnek. Sokat énekelünk, és olyankor olyan jó lenne tudni, érteni, hogy miről szól a szöveg, mit énekelünk éppen. Szuper lenne jobban érteni a hátteret is, hogy az egyes énekek, táncok miből, honnan jönnek. A másik ok pedig, amiért szeretnék megtanulni magyarul, hát szóval tudod ez az édesanyám anyanyelve, ő úgy nőtt fel, hogy magyarul beszél, és ez egy olyan jó kapcsolódási pont lehetne köztünk. Ilyen anya-lánya dolog. És igazából a harmadik ok pedig az, hogy egyszer szeretnék Magyarországon élni, ha csak egy rövid időre is, és hát ugye ebben a helyzetben sem hátrány, ha az ember beszél magyarul.
-Mi a kedvenc magyar szavad?
-Hmm…ezen gondolkodnom kellett egy kicsit. De azt hiszem, a válaszom a kukorica, mert annyira szeretem kimondani! Szerintem nagyon vicces legalábbis a kiejtése, meg ahogy kimondom!
-Nagyon köszönöm az interjút és sok sikert a magyar tanuláshoz!
-Köszönöm szépen!”
A kép forrása: www.thebalancesmb.com
