Országunk motorja a magyar kultúrának és egyben centruma a magyar életnek
Pontosan öt éve annak, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program (KCSP) megszületése következtében egy olyan ösztöndíjprogramot sikerült életre hívni, amelynek feladata és küldetése a diaszpóra magyarságának a megsegítése, a nemzeti identitás közösségi megerősítése, valamint az anyaországgal való kapcsolatok szorosabbra fűzése. Ennek a programnak a sikeressége következtében 2015-től párhuzamosan létrejött a Petőfi Sándor Program (PSP), amely a Kárpát-medence szórvány magyarságát hivatott szolgálni.
1. Magyarország kormányának prioritásai közé tartozik, hogy közjogi értelemben a külhoni magyarság kettős állampolgársága révén megvalósulhasson a nemzetegyesítés. Milyen nemzetstratégiai és nemzetpolitikai vonásokat hordoznak magukban a Kőrösi Csoma Sándor és a Petőfi Sándor Programok?
A Kőrösi Csoma Sándor Program mintegy megelőzte ezt a közjogi aktust, hiszen ez a program alapvetően támogató, segítő programként indult és mára mindkét ösztöndíjprogram a nemzetpolitika zászlóshajójává vált. Továbbá megfelel annak a nemzetstratégiai célkitűzésnek, hogy a kettős állampolgárság révén – itt már átlépte az egymilliót az állampolgárok létszáma – lehetőséget biztosítson, hogy közjogi kapcsolatot is lehessen a magyar állammal teremteni. Az nyilvánvaló tény, hogy bárhol éljen magyar a világon, nemcsak a Kárpát-medencében, hanem a nyugati részein is a világnak – ahogy a magyar szóhasználat értelmezi, mindazok, akik emigrációban, diaszpórában, valamint szórványban élnek – mindezek ellenére egy erős Magyarországhoz szeretnének kötődni. Mivel országunk motorja a magyar kultúrának, ennek megfelelően egyben centruma is a magyar életnek.
2. Minden bizonnyal tapasztalható az elmúlt években, hogy az anyaországi magyarok többet hallhatnak külhoni nemzettársaik mindennapjairól. Milyen konkrét kormányzati lépések valósultak meg a Kárpát-medence és a diaszpóra magyarságának támogatása érdekében?
A nemzetegyesítés, amelynek közjogi része a kettős állampolgárság, mellé fölzárkózott egy új szemléletmód, nevezetesen az, hogy megérje a Kárpát-medencében magyarnak lenni. Ez lassan száz év után egy új megközelítése a magyar nemzetpolitikának. Ebből az következik, hogy a kulturális, oktatási és identitás kérdésen túl a gazdaságfejlesztés felé fordultunk. Ahhoz, hogy megérje magyarnak lenni, azt is jelenti, hogy olyan magyar vállalkozókat, cégeket támogatunk hosszú évek óta intenzíven, ahol megteremtődnek azok az anyagi alapok, hogy megérje otthon maradni, és ne a nyugatra történő kivándorlást kelljen választani. A szülőföldön az otthon maradásnak ez az új szemléletmódja az, ami 2010 óta a magyar nemzetpolitika középpontjába állítható. A magyar nemzetpolitika e tekintetben elért eredményei azt sugallják, hogy van remény. Például gondoljunk a kárpátaljai, vagy venezuelai magyarok helyzetére, akik biztos reménnyel számíthatnak egy gyarapodó, erős Magyarországra. Ezt jelenti, hogy ha egy nemzetnek tagjai vagyunk és ha Magyarországnak jobban megy, akkor részelteti belőle a külhoni magyar közösségeket is Clevelandtől egészen Bákóig.
3. A külhoni magyar közösségeknél tett látogatásai következtében mi fogalmazódik meg újból és újból Önben?
A látogatások következtében mindig feltöltődik az ember, még akkor is, ha olykor fáradtságos eljutni egy-egy viharvertebb vidékre. A feltöltődésnek az a háttere, hogy az ember nem tudja észérvekkel megmagyarázni, hogy nagyon sok helyen miért ragaszkodnak olyan makacsul ahhoz, hogy magyar vagyok és megőrizzem azt, amit őseimtől kaptam, miközben tálcán kínálja a többségi társadalom a beolvadást, az esetleges könnyebb érvényesülést. Azt látom, hogy van mégis egyfajta küldetéstudata a mi nemzetünknek és ez nem minden nemzet számára ilyen nyilvánvaló. Azt, hogy a népek országútjára állított a sors a Kárpát-medencében és számtalan történelmi vihar után, amely logikusan szinte a teljes megsemmisüléshez kellett volna vezessen, mégis itt vagyunk száz évvel ezelőtti országcsonkítás és a nemzet erőforrásainak elvesztését követően is. Az kell motiváljon bennünket, hogy hogyan tudnánk újra szellemileg belakni a Kárpát-medencét. Ez egy szolgálandó, önbecsülést adó feladatunk, küldetésünk. Lassan levetkőzzük azokat a kishitűségeinket, amelyeket vélt vagy valós vádak, történések ránk raktak az elmúlt évszázadokban és újra egy gyarapodó, erősödő nemzet tagjai lehetünk.
4. Milyen eredményes együttműködések jöttek létre a különbözőségek ellenére az elmúlt években a magyar nemzeti érdekek szempontjából?
Egy aktuálpolitikai válasszal kezdem, mivel ma már eljutottunk odáig, hogy a különböző politikai oldalak reprezentánsai sem vitatják, hogy a külhoni magyar közösségekkel a magyar államnak a törődése az egy természetes feladata és nemcsak az, hogy van egy alkotmányunk, amiben ezeket a kötelezettségeket jogszabályban rögzítettük. Egyre gyakorlatiasabb ez a nemzetegyesítés, mivel egyre több civil társadalmi csoport ismeri föl, hogy természetes létforma az, hogy Magyarország határain kívül is élnek magyarok, úgy a nyugati világban, mint a szomszédos országokban egyaránt. Egyre inkább terjedni kezd az a gondolkodásmód, hogy egy nemzet tagjaiként ugyanolyan kíváncsiak vagyunk a sepsiszentgyörgyi honfitársunk véleményére, mint éppen a stockholmi nemzettársunk véleményére, hiszen számunkra mind a kettő egyformán fontos.
5. Miben látja Ön az anyaország küldetését a továbbiakban, ami a külhoni magyarság nemzeti identitásának megőrzését, valamint a program korlátait meghaladó célkitűzései közt is szerepelhet?
A legfontosabb az, hogy az anyaországnak folyamatosan erősödni és gyarapodni kell. Továbbá minden politikai célkitűzésnek abból kell kiindulnia, hogy mi a nemzeti érdek. Azt is látnunk kell, hogy nem minden politikai véleményformáló és ország ebből indul ki. Higgyük el azt, hogy képesek vagyunk a nemzetegyesítést végrehajtani. Ami a revíziót illeti, annak nincs realitása, tudomásul kell vennünk. Ugyanakkor semmi sem akadályoz meg a magyar jogok kiterjesztésében. Ilyenek a kisebbségi jogok, a Székelyföldön élők magyarságának területi autonómiája stb. Ami a diaszpórát illeti, elfoglalta helyét a magyar nemzetpolitikában és visszanyerte azt a súlyát, amellyel mindig is kellett volna rendelkeznie. Kötelességünk, hogy összekapaszkodva a Kárpát-medence és a diaszpóra magyarságával közösen megfogalmazzuk mi a korszerű és nemzeti alapokon nyugvó Magyarország jövőképe. Nyilvánvaló nem lehet eltekinteni a keresztény gyökerektől. Magyarország vagy keresztény ország lesz vagy nem lesz, mivel nem szeretnénk feloldódni ebben a globalista világban. Nekünk, a velünk élő tejtestvér népeinkkel egy nagyon komoly érdekérvényesítést kell végrehajtanunk ezáltal gyakorolva komoly hatást az egész európai kontinensre. Túl kell lépnünk azon, hogy nagyhatalmak játékszereivé váljunk és folyamatosan egymással szembe játszanak ki bennünket. Reményt látok abban, hogy ennek Magyarország motorja lehet, egészen azért, mert a Szent István-i állameszme voltaképpen erről szól, hogy ezer éven át képesek voltunk sok érdeket egy szent korona alatti államban összeszervezni.
6. Milyen operatív programok és határmenti együttműködések jöttek létre az elmúlt években és melyek vannak folyamatban? Hogyan sikerül támogatni ezeket az operatív programokat, együttműködéseket?
Az európai uniós forráspolitika és a brüsszeli gondolkodás nem ismeri a magyar problémát. Nem tudja feldolgozni azt a tényt, hogy Magyarország egy olyan ország, amely önmagával határos. A határmenti együttműködést támogató források eddig nem nyíltak meg igazán bőségesen. Nekünk forrásokra lenne szükségünk ahhoz, hogy összehangoljuk a magyar óvoda, kisiskola rendszert a Kárpát-medencében határoktól függetlenül. Szeretnénk képzéseket megvalósítani, hogy magyar nemzetpolitikai beavatkozásokat hajthassunk végre más uniós országokban. Ezt nehezményezi az európai uniós forráslogika. A határmenti forrásokat értelemszerűen a határmenti magyar közösségek javára igyekszünk fordítani. Nemzetpolitikai középpontú pályázatokat igyekszünk megvalósítani lásd: Szlovákiával közutak és hidak építését, Ukrajnával infrastrukturális fejlesztéseket szeretnénk végrehajtani, Romániával a határok átjárhatóságát próbáljuk növelni és a határmenti magyar közösségek gyarapodását szolgálni. Végezetül fontos hangsúlyozni, hogy Magyarország európai uniós forrásait nem lehet határmenti gazdaságfejlesztési programokra fordítani. Minden gazdaságfejlesztési program, amely mégis megvalósult az mind magyar költségvetési forrásokból jött létre. A megvalósuló programok által támogatni szeretnénk a szülőföldön való maradás logikáját, valamint támogatjuk az őshonos kisebbségekkel a Minority Safe Pack aláírását. Ezzel arra kérjük az Európai Uniót, hogy fogadjon el jogi aktusokat a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelmének javítása, valamint az Unió kulturális és nyelvi sokszínűségének megerősítése céljából. A jogi aktusoknak a regionális és kisebbségi nyelvek, az oktatás és a kultúra, a regionális politika, a részvétel, az egyenlőség, az audiovizuális és egyéb médiatartalom, illetve a regionális (állami) támogatás terén kellene magukba foglalniuk szakpolitikai intézkedéseket.
7. A korábbi évek ösztöndíjasai milyen tapasztalatokról számoltak be? Milyen kihívásokkal találták szembe magukat?
Erre nagyon nehéz sommás választ adni. Azt látom, hogy ahány közösség, annyiféle kihívás van. Ahogy a Széchényi mondás szól és amit zsinórmértékként a Kárpát-medencében használni szoktunk, hogy „nyelvében él a nemzet” ez már nem egészen így van. Hiszen már az I. világháború alatt megindultak Amerikába az első emigrációs hullámban magyar csoportok és azt követően hozták létre szervezeteiket. Az idő múltával több generáció nőtt fel, és nagyon sok esetben sokan nincsenek már az anyanyelv birtokában, de ugyanúgy magyarnak vallják magukat és számunkra ugyanolyan fontos személyiségei a magyar nemzettestnek. Ugyanezt mondhatnánk a Kárpát-medencében a vegyes házasságokban született gyermekekre is. Ők is ugyanolyan fókusz csoportjai a magyar nemzetpolitikának mint a nyugati párhuzamos példa. A lényeg az, akinek kötődése, hajlama, nemzeti indíttatása van, arra mi számítunk! Látjuk azt, hogy a 21. században azok a nemzetek maradnak talpon, akik meg tudják szervezni és megfelelő szintű közösségi hálót tudnak kialakítani nemzeteik számára, azoknak van igazán jövőjük. Így mi a borzalmas 20. század után a 21. század elején egy nagyon jó helyzetben vagyunk.
8. Mely ponton tekinthetők a legsikeresebbnek a program célkitűzései?
A program eddig megvalósult legsikeresebb célkitűzéseit nagyon hosszan lehetne felsorolni, hiszen olyan helyeken indultak el magyar aktivitások, ahol évtizedek óta nem voltak ilyen jellegű szervezett tevékenységek. Ezeknek köszönhetően jöttek létre magyar óvodák, néptánccsoportok, cserkészcsapatok. A könyvtári élet és az írott sajtó is fellendült, továbbá sok helyen elindult a magyar nyelvoktatás is. Ha globálisan szeretnénk nézni egyre professzionálisabbak ezek az ösztöndíjprogramok. Ösztöndíjasaink szakszerű segítséget tudnak nyújtani kezdve a pályázatírástól a rádiós műsorszerkesztésen át egészen a magyar nyelvoktatással bezárólag. Az érdekérvényesítő szakmai csoportok mellett is hatékony és eredményes a működésük. Döntő többségük a magyar népi kultúra, a magyar népzene révén terjeszti a magyarság erejét a nagy világban.
9. Milyen programbővítésre került sor a 2018/2019-es évre meghirdetett pályázati felhívásban?
Egy újabb nagy ugrás előtt áll a program. A tavalyinál is többen nyerhetnek ösztöndíjat idén a szórvány magyarságot támogató Petőfi Sándor Program (PSP) és a diaszpórára összpontosító Kőrösi Csoma Sándor Program (KCSP) pályázatain. Lényegében létszámbeli növekedésre adódott lehetőség. Ami új az ösztöndíjprogramban, hogy figyelembe vettük a diaszpóratanácsba érkezett korábbi jelzéseket, miszerint a nyugati magyar közösségekben mind nagyobb a történelmi egyházak lelkészhiánya, ezért indítottuk el úttörő és próbajelleggel a lelkészi ösztöndíjprogramot. Mindezek ellenére fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a lelkészi programmal nem szeretnénk fokozni, hozzájárulni a már meglévő lelkész- és paphiányt az anyaországban, sem a kettős állampolgársággal rendelkező egyházi személyeket sarkallni szolgálati helyük elhagyására. A lelkészi programnál úgyszintén a Kőrösi ösztöndíjprogram pályázati feltételei szerepelnek követelményként, valamint az ösztöndíj elnyeréséhez püspöki ajánlásra is szükség van.
10. Mit üzenne azoknak, akik most szeretnének élni ezekkel a pályázati lehetőségekkel?
Legyenek bátrak, tettre készek, éljenek a pályázás lehetőségeivel. A pályázati feltételeknek megfelelően legyen magyar állampolgár éljen bárhol a világon, legyen benne kalandvágy, szeresse a hazáját és szeresse a magyarságot. Nagyon sok olyan fogadószervezet működik a diaszpóra magyarság körében, amelyek szívesen fogadják a fantáziával, lelkesedéssel, akár kalandvágytól fűtött ösztöndíjasokat, akik bátran próbálják ki magukat más környezetben, más országban. Mindenképp megmozgatja a pályázók fantáziáját például, akik Ausztráliába készülnek, hogy hogyan lehet egy ottani magyar csoportot megszervezni, különböző programokban részt venni és megtapasztalni azt, hogy az anyaországtól több ezer kilométerre élő magyar közösségek több generáción keresztül milyen makacsul ragaszkodnak ahhoz, amit mi magyar kultúrának, vagy Magyarországnak nevezünk. Nemcsak az ösztöndíjasok tudnak sokat segíteni ott élő magyarságnak, hanem ők maguk is még gazdagabban, életre szóló élményekkel térhetnek vissza hazájukba. Mindezek után pedig bízunk abban, hogy nemzetük iránt elköteleződve szeretnék leélni életüket.
