Mivel kiemelt esemény volt, ezért úgy is kezeltük a kiküldetésem első piros betűs ünnepét. Ez pedig meg is látszódott a létszámon. A kis közösséghez képest egy igen tiszteletre méltó csapat gyűlt össze. Ebben közre játszott az is, hogy a közösség egyik legfontosabb embere, Kovács András szolgáltatta a helyszínt, a Real Klubot, amelynek elhelyezkedése talán nem is lehetne jobb helyen: a nagykövetség és Lima, de talán Peru legnagyobb golf klubja között található.
Magyar zászló, kokárda és borok. Röviden így lehetne összefoglaló március 15-ei eseményt itt Limában. Azonban természetesen ettől jóval többről volt szó. Nagy boldogsággal töltött el, hogy itt eddig még nem látott emberekkel is sikerült találkozni, akiknek különböző élet történetei beszippantottak.
A beszélgetésé volt a főszerep. Mindenki-mindenkivel társalgott. Emellett fogytak a finomabbnál finomabb borok, amelynek hatására az amúgy sem rossz hangulat még jobb lett. A Kulturális Egyesület több tagja és azok, akiknek volt magyar családtagjuk, a nagy többségük viselte a kokárdát. Ez jó érzéssel töltött el, hiszen még ha nem is beszélik a nyelvet, továbbra is kötődnek Magyarországhoz.
A rendezvény házigazdája, Kovács András köszöntői után folyamatában ment tovább az ünnepség. Azonban, hogy méltóképpen ápoljuk tovább a március 15 szellemét, egy rövid kvízjátékra hívtuk meg az egybegyűlteket, akiknek 10+1 és egy szabadon választható kérdésre kellet választ adni. Volt benne becsapós, és mint utólag kiderült, egy félre értelmezett kérdés felvetés, amely szinte mindenkit összezavart. A nyelvi különbség szépsége ismét eljött.
Én javítottam a "dolgozatokat" és ahogy az éj leszállt, úgy jött el a búcsúzkodás ideje. Sikerült még több embert toborozni a nyelvi órákra és ez az alkalom kiváló volt arra, hogy nagyobb tömeg előtt is bemutatkozhattam, amely sorsdöntő lehet, hiszen a limai magyarság nagyobb része tiszteletét tette.
A közös csoportképpel koronáztuk meg az eddig legnagyobb ünnepséget.
Ezt következőnek a húsvét tudja felülmúlni.
