A harmadik és negyedik osztályosok összevont csoportjához tértem be először egy kosár hímes tojással és a kézműves foglalkozás kellékeivel. Mivel már számos alkalommal tartottam foglalkozásokat, előadásokat ennek az összevont osztálynak, így már ismerősként fogadtak és izgatottan várták az újabb tematikus órát. Először a húsvéti hagyományok, szokások témakörét jártuk körbe, közösen megbeszélve, sok érdekes adalékkal, új információval kiegészítve eddigi tudásukat. A kézművesség felé terelve a foglalkozás menetét bővebben beszéltem a tanulóknak a tojás, a hímes tojás szimbolikájáról. Perényi Csilla igazgatónő, aki a tojásdíszítés előkészületeiben is nagy segítséget nyújtott, rendelkezésemre bocsátotta hímestojás-gyűjteményét, így tüzetesen megvizsgálhattuk a gyermekekkel a különböző díszítési technikákat, a viasszal való írókázástól a karcolt, festett és egyéb különleges módokon díszített hímeseken át egészen a parádés patkolt tojásig.
Miután ilyen módon felvérteztük magunkat a hímes tojások ismeretével és a húsvét hangulatával, eljött az ideje, hogy nekifogjunk az alkotómunkának! Egy különleges és talán kevésbé ismert, ám egyszerű tojásdíszítési technikával készültem erre az alkalomra, melyet már évek óta tanítok gyermekeknek húsvéti játszóházakban. Az előre megfestett piros tojásokra ecetbe mártott fogpiszkálóval visszük fel a mintát, aprólékos és precíz, kapargató mozdulatokkal maratjuk le a festéket vékony vonalakban a fogpiszkáló ecetes hegyével. Így a tojáshéj eredeti színe fog előtűnni a motívumokban s ez adja a kontrasztot a tojás piros felületével. Az alapanyagok és kellékek mellett jó pár hagyományos tojásmintát bemutató tablót is kiosztottam a gyermekeknek, hogy megfigyelhessék a tradicionális motívumokat és azokat használják fel a saját tojásaikon.
Ezután az alkotás elmélyült pillanatai következtek. Minden tanuló elkezdte megálmodni a saját mintáját és szorgosan mártogatta a fogpiszkálót az ecetes tálkába, hogy a kitartó kapargatás következtében megvalósulni láthassa az elképzelt mintákat. A két osztályfőnök és jómagam segítettük a gyermekeket, de Perényi Csilla igazgatónő bokros napi teendői ellenére többször is meglátogatta termünket, hogy biztató, dicsérő szavakkal és segítő kézzel lelkesítse az ifjú tojásdíszítőket. Lelkesedésben nem is volt hiány, s bár a tojáshímzés hagyományosan a lányok feladata, a fiúk is nagy átéléssel próbálták ki ezt a különleges mesterséget, és természetesen nem maradhatott el néhány locsolóvers elszavalása sem az iskolai húsvétozás alkalmával. Szebbnél szebb alkotások születtek s a foglalkozás végére mindenki elkészítette saját, ecettel maratott hímes tojását, melyet büszkén és óvatosan becsomagolva vittek haza a magyar iskola végén.
A nap második felében az ötödikesek termébe is betértem, hogy ők is rácsodálkozhassanak a kosárnyi gyönyörű hímes tojásra, és velük is megismertessem a tojásdíszítési technikákat, a húsvéti hagyományokat. A tanítási nap végén még sikerült látogatást tennem az egyik óvodás csoportban is, ahol a legkisebbek is csillogó szemmel ámultak a színeken, mintákon, s nagy sikert aratott náluk is a fürjtől a struccig felsorakoztatott különböző méretű tojások különleges gyűjteménye, mely szintén Perényi Csilla magángyűjteményéből került bemutatásra.
Ilyen módon igyekeztem tehát hozzájárulni a legnagyobb keresztény ünnepre való felkészüléshez és a kapcsolódó népszokások megismertetéséhez a magyar iskola keretein belül. Nagy öröm volt számomra, hogy tudásomból, tapasztalataimból ez alkalommal is átadhattam valamit a gyermekeknek és alkotó, tevékeny módon élhették meg kapcsolatukat a magyar hagyományokkal.
