Avagy élet a lovagkorban
A tanárokkal közösen már augusztusban megkezdtük a táborra való felkészülést, a csapatok kialakítását, eszközlisták, feladatok, tematikák, összeállításával, és kidolgozásával. Már ez az időszak is nagyon izgalmas, és érdekes volt. Történelem tanárként elmerültem újra a lovagkor minden apró részletében, és egyre nehezebben tudtam arra koncentrálni, hogy mi az az ismeretanyag, amit át szeretnék adni a gyerekeknek játékos, de informatív formában. Így az én választásom a közös projektmunkára esett. A gyerekek a délelőtti „tanítás” során megismerkedtek a lovagkor életmódjával, történetével, a lovag fogalmával, a lovagi erényekkel, a vár felépítésével, és a kor zenei, irodalmi műveivel is. A délelőtti foglalkozáson hallottakat pedig kézműves foglalkozás keretében közösen projektként dolgoztuk fel. Így készületek el a harci sisakok, pajzsok, kardok, ruhák, a közös csatakiáltás, és a „királyság históriája” is. A hölgyek részére koronák, karkötők, fejdíszek kerültek ki a „műhelyből.” A tábor zárásaként a király, és királynő vezette vacsorát megelőzte a lovaggá ütés, majd a közösen készített gyertyák fénye mellett, a „boros” poharak levegőbe emelésével hangzott fel a királyt éltető Vivát, Vivát!
Ez a pár nap igazi csapatokat kovácsolt, barátságok alakultak, és a gyerekek számos tudással felvértezve térhettek haza, valószínűleg nagyon fáradtan az éjszakai kalandok után, de annál több élménnyel gazdagodva. Hogy én mit tanultam ezekből a napokból? Hogy a tábor még mindig élmény kicsiknek, és nagyoknak egyaránt, hogy csapatban dolgozni jó, hogy a közös étkezések, a tábortűz, egymás megviccelése, és heccelése még mindig divat, XXI. század ide vagy oda.
