Nehéz erről tárgyilagosan írni, hiszen résztvevője voltam ennek az egész csodának ami itt végbement, az elejétől a végéig, bár én azt hiszem, ez igazából csak a kezdet volt. Inkább meg sem kísérlem. Vádoljanak bár elfogultsággal, de azt hiszem, közel harminc éves előadóművészeti pályám egyik felejthetetlen előadása áll mögöttem. Nem állítom, hogy magyarok milliói ismerik a nevemet, de énekesként álltam már több ezer fős közönség előtt, színházi előadásunk után fogadott már álló vastaps, amikor visszamentem a színpadra, megéltem nagyobb és kisebb sikereket és persze rengeteg kudarcot is, de ez az élmény semmihez sem hasonlítható. Közel 40 év korkülönbség vált semmivé a színpadon, összeforrt minden szív, minden hang. Az Úristen lemosolygott ránk és mindenki olyan tökéletességgel végezte a feladatát, amilyen összhangnak a nyomát a próbákon bizony alig-alig bírtuk felfedezni. Diákjaink felnőttek a feladathoz, hangosan, érthetően énekeltek, ami otthon is nagy eredmény, nemhogy itt, ahol sokaknak az akcentus okozta nehézségekkel is meg kellett küzdeni.
A rockopera zenéjét a gyülekezet lelkésze Jakabffy Zsolt szerezte még ifjú lelkész korában, Erdélyben. 21 évvel ezelőtt az ottani ifjúsággal mutatták be, több alkalommal is. Amerikába érkezése után a darab az íróasztal mélyén pihent és sokáig csak álom volt, hogy egyszer majd újra színpadra kerül. 2016 őszén határoztuk el, hogy húsvétra újra bemutatjuk. A dalokat egy gitár kíséretével felvettük és elküldtem Budapestre a zenekaromnak. Kiváló muzsikus barátaim (Huszák Zsolt, Csikós Csaba, Németh László, Hallgató Tamás) ez év elején meghangszerelték a dalokat és stúdióban fel is vették azokat, így mire a próbákra sor került, a gyerekek már a teljes zenei kísérettel tudták azokat elsajátítani. Amíg a Historica zenekar otthon, Magyarországon készült, mi itt Los Angelesben elkezdtük megtanítani a művet és kitalálni, hogy rendezzük a darabot.
Az előadás hetében érkeztek meg régen látott barátaim Los Angelesbe, így csak két alkalmunk volt az élő zenével összepróbálni a rockoperát.
A produkció költségeit jószándékú emberek adták össze, mivel sajnos egy szervezet sem tartotta érdemesnek, hogy támogassa. A jelmezek jelentős részének elkészítését egy itteni szabó vállalta el, egy részét bérelni kellett. Igaz, közel van Hollywood, jelmez van bőven, de az árak is e szerint vannak kitalálva. A 14 énekhang és a zenekar hangosításáról pedig nem is beszélve. A színházi mikroportok bérlése olyan sokba került, hogy inkább megvettük egy részét. Olcsóbb is volt és örökre a miénk. Szerencsére sikerült ezekkel a nehézségekkel megbirkózni, végül minden problémát megoldottunk.
A nagyszombati bemutatóra zsúfolásig megtelt a terem. Rengeteg érdeklődőt vonzott az előadás. Először a darab szövegét adó versek hangzottak el, majd egy negyedórás werkfilm is levetítésre került, amit én készítettem a rockopera előzményeiről, megszólaltatva benne az alkotót, az eredeti előadás szereplői közül néhányat és a rockzenei átiratot készítő zenészeket. Végül elsötétült a terem és a rövid nyitány után felgördült a függöny. A közönség szó szerint döbbent csendben, tátott szájjal nézte, hallgatta az előadást. Nem láttam őket a színpadról, nem is volt rá időm. Én voltam Pilátus. Néhány ismerősöm elmondásából tudom, hogy egy lényegesen egyszerűbb produkciót képzeltek el, ehelyett egy rendes színházi előadást kaptak, ami néhányaknak katartikus élményt okozott. Nekem is!
Nem lehet leírni az érzést! Talán a Grand Canyonhoz tudnám hasonlítani. Azt se lehet lefényképezni és lefilmezni, mert egyetlen kép sem tudja visszaadni azt, amit ott lát és érez az ember. Ez az előadás is olyan volt. Ott kellett lenni, át kellett élni.
Közösséget kovácsoltunk a szereplőkből és a közönségből is. Együtt voltunk. Egy kis magyar közösség, a világ másik felén, amelynek tagjai a szabad idejük nagy részét arra áldozzák, hogy együtt legyenek, hogy megmaradjanak magyarnak, hogy tudjanak magyarul beszélni, táncolni, érezni.
Minden tiszteletem ezeké a gyerekeké. Egy héttel később Eger ostromáról mutattunk be egy színdarabot, jövő héten pedig egy nagyon komoly néptánc koreográfiát mutatnak be a majálison. Igazán szépen teljesítenek, van feladatuk bőven. Természetesen mindezek mellett az amerikai iskolában is helyt kell állniuk.
Az egész történet lezárásához még az is hozzátartozik, hogy ha már itt volt a zenekar, akkor adtunk egy rendes rock koncertet is egy héttel később, amin jól kiugrálhatta magát mindenki.
8 hónapos munkám kiteljesedése volt ez a két hét. Köszönöm mindenkinek, hogy részese lehettem! A gyerekek már tervezik a jövő évi előadást! Folytatjuk!
