A víz, a só és a tömjén megszentelésével kezdődött a Vízkereszt ünnepi szentmise január 6-án, pénteken este a Pázmáneum kápolnájában. Isten megtehette volna, hogy csak segít nekünk, de Ő emberré akart lenni, egynek lenni közülünk. Jézus adománya az Ő személyében van. Öröktől fogva Isten Fia, így mutatkozott meg foganásában, születésében is. Elfogadni, keresni, követni Őt kihívást jelent és következményekkel jár, amit érdemes vállalnunk. Kérdés, hogy milyen ajándékot vihetünk Jézusnak. Talán értékes, nagy dolgot nem tudunk adni, de számára a legkisebb jó szándék, törekvés, változni akarás, szeretet is érték – fejtette ki szentbeszédében Varga János rektor. A szentmise végén házszentelési imában kérte a Mindenhatótól, hogy áldja meg a Pázmáneumot, lakjék abban egészség, tisztaság és a lélek legyőzhetetlen ereje, töltse el alázat, jóság és szelídség, engedelmesség és hálaadás, és hogy maradjon meg e szent áldás a ház minden lakóján, illetve vendégén. „Mindenható Atyaisten, te a keresztségben gyermekeiddé fogadtál minket és Fiadnak, Jézus Krisztusnak testvéreivé tettél. Erősítsd meg a mi vele való közösségünket, és add, hogy családjainkban egyetértésben és szeretetben éljünk. Istenünk, védd meg ezt a házat minden rossztól és a bűntől. Áldd meg ezt a hajlékot és mindazokat, akik benne laknak, hogy neked, mint családi egyház, lelki áldozatokat hozhassanak a szeretet aranyával, a szenvedés mirhájával és az imádság tömjénével” – elevenedetett fel a Pázmáneumban is a Vízkereszt napi fohász.
Ilyetén ünnepi lélekkel várakozott a szentmise után a díszteremben a koncertmeghívást elfogadók szokásosan széles köre, és amikor Elliot Cole Postludes című művének 7. és 8. tétele a nagybőgővonók alatt a vibrafonon gyönyörű-halkan megszólalt, már senkinek sem volt kétsége afelől, hogy itt bizony nem mindennapi zenei élményben lesz része. Erik Satie Gymnopédie, majd J. S. Bach E-moll fuvolaszonátája, azután Bartók Béla csak zongorán eljátszott Kolindák, azaz változatos stílusú román népi dallamokból tízet csokorba gyűjtő első ciklusa, Takayoshi Yoshioka Orgel című művének zongora- és harangjáték-idéző melódiái és végül a Candlelight Carol című John Rutter-kompozíció még nagyon is a karácsonyi ünnepkör hangulatában tartotta a hallgatóságot, amihez ez az alig-alig százesztendős dallamjátszó ütőhangszer, a vibrafon és annak a nagybőgővonóval, majd zongorával találkoztatása, de főleg a négy vendégzenész játéka igazán különleges alapot adott. A Bojtos Károly, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Amadinda Ütőegyüttes tagja, Tóth Benedek ütőhangszeres művész, az ő fia és növendéke, Tóth András, valamint Kéry János zongoraművész alkotta alkalmi zenekar hangversenyére – ezt a taps mértékéből sem nehéz megállapítani – még sokáig fog emlékezni a bécsi közönség.
Mint ahogy Varga János rektor derűs szavaira is, aki szerint a páratlan 2017-es prímszám alapján okkal remélhetjük, hogy príma évünk lesz, a pezsgő pedig, amellyel az első újévi találkozás örömére koccintunk, pezsgő társadalmi életet vetít előre a Pázmáneumban. Hogyisne lenne így: január 21-én Rieger Tibor szobrászművész könyvét mutatja be Prokopp Mária, január 28-án pedig a Bécsben élő Kövi László zongoraművész ad zenésztársaival jótékonysági koncertet a Pázmáneum leendő orgonája javára.
Príma új évet hát a Pázmáneumnak (is)!
Fotók: Kalló Zoltán
