Küldetés
Már negyedik alkalommal szervezte meg a Menkéné Pintér Magdolna vezette Észak-Németországi Magyar Református Lelkigondozói szolgálat a gyülekezetek találkozóját. Évről évre egyre nagyobb az érdeklődés a találkozó iránt, ezt mutatja az is, hogy eddigi évekhez képest a legtöbben, mint egy 166 személy fordult meg a találkozón. A köszöntések után a résztvevők az előző ösztöndíjasok – Adamekné Németh Zsófia és Deli Csanád – által jól összeállított kisfilmet nézhettek végig, ami az elmúlt 30 évre tekintett vissza. Majd ezt követően „Küldetés” címmel egy előadásra került a sor, amit Bella Péter győrújbaráti lelkipásztor tartott. Ugyanebben a témában folytatódott a nap, és 3 percben több felkért jelenlévő is bizonyságát tehette annak, hogy mit is tekint saját maga küldetésének ebben az életben. Mindezen idő alatt a gyerekek, valamint a 10-14 éves tinik is külön foglalkozáson tapasztalhatták meg a közösség örömeit.
Egy németországi magyar közösség egy magyar találkozón nem követheti el azt a vétket, hogy ne magyar ételt szolgáljon fel ebédre. Így történt ez itt is, nem maradhatott el sokak kedvence, a töltött káposzta, amit három csoportban főztek házilag, a terület különböző pontjain. Miután mindenki kiélvezte a hagyományos magyar falatokat, különböző fórumok vették kezdetüket. Ilyen volt a „Küldetés az irodalomban” csoport, ahol kiemelkedő magyar költők, mint Babits Mihály, Wass Albert, Szabó Magda, Reményik Sándor költeményeit elevenítették fel, de Pócsi Róbert, a gyülekezet lelkes tagja is csak emelte az alkalom színvonalát Küldetés című versével. Azonban azok is feltalálták magukat, akik nem az irodalomban érdekeltek, hanem inkább Ravasz László életével, munkásságával és a híres „Magyarnak lenni küldetés” mondatával tudtak foglalkozni.
A fiatalabb generáció a saját korosztályában talált elfoglaltságot. A gyerekek a játszótérre vonultak, a tinik egy mély üzenetet hordozó pantomimot készítettek, amit az istentiszteleten elő is adtak, a 18 év körüliek pedig arról beszélgethettek, hogy hogyan is lehet megkapni a helyes küldetést ebben az életben.
Az érzés, hogy nem elég a hely, és a következőkben nagyobb helyszín után kell nézni, 4 óra körül következett be, amikor is Tóth-Pál Zoltán szüreti játéka vette kezdetét. Ekkor megtelt a terem, és gyerekek-felnőttek együtt tudták élvezni a magyar nép ránk ruházott örökségét, amelyet Tóth-Pál Zoltán tökéletesen megjelenített Szüreti játék című interaktív előadásában.
A nap utolsó programpontja az úrvacsorás istentisztelet volt, melynek végén hálatelt szívvel, egy nagy kört alkotva, kézen fogva énekelhette mindenki: „Ó, terjeszd ki, Jézusom, oltalmazó szárnyad”.
