Bokréta téli tábor 2020-ban is
A földrajzi adottságokon és az éghajlati hasonlóságokon kívül nehéz lenne igazi kapcsolódási pontokat felfedezni az erdélyi és a kanadai vidék között. Kivételt képez viszont az említett hétvége, amikor is a gyimesi különleges hangzásvilágot és mozgáskultúrát elismert szakemberek tolmácsolásában lehetett első kézből megtapasztalni. Ennek megfelelően a Népművészet Nagymestere Díjas, gyimesfelsőloki Tankó Eszter adatközlőtől lehetett gyimesi népdalokat tanulni, gyimesi táncokat oktattak a hazai szakma élvonalbeli mesterei, Kocsis Enikő és Fitos Dezső. Először érkezett Montrealba Molnár Szabolcs, az erdélyi Heveder zenekar hegedűse, valamint a csíkszeredai születésű Junior Prima díjas András Orsolya népzenész és Mihó Attila Népművészet Ifjú Mestere díjas hegedűs. A változatos és színes, igazán színvonalas program mintegy 120 – nem csak Kanadából, hanem az Egyesült Államokból is csatlakozó – résztvevőt vonzott, nem is beszélve arról, hogy a Bokréta téli tábora már sokak számára egyet jelent a minőségi és autentikus adatközléssel.
A péntek esti érkezést követően szombaton indult be igazán az élet a táborban: míg az ifjakat és a felnőtteket gyimesi népdal-, tánc- és zeneoktatás várta, addig – a táborok során első alkalommal – párhuzamosan gyerekprogramok zajlottak. A délelőtt folyamán a gyerekek a csángó mesevilágban kalandozhattak, majd Bocz Árpád moldvai táncokat oktatott (öves, tűz lángja, prava), míg András Orsolya gyimesi népdalokkal bővítette népdalismereteiket. A gyerekek örömére az ebéd előtti programba még belefért egy kiadós szánkózás is.
Ebédszünet után a gyerekek kézműveskedtek, majd rögtönzött népviselet-bemutató következett: megfoghatták, illetve fel is próbálhatták a gyimesi tájegységre jellemző ruhadarabokat. Ezután újra a mozgásé lett a főszerep – élő zenére ropták a délelőtt tanult táncokat, miközben a népi furulyák hangzásvilágával ismerkedtek. A program kötött része népi játékkal, míg a kötetlen szánkózással zárult.
A visszatérő táborozók és vendégek már tudják, hogy minden téli tábor fénypontja a szombat esti előadás és táncház. Ilyenkor egy este erejéig bárki csatlakozhat a táborhoz, és egy színvonalas előadást követően bekapcsolódhat a tánctanulásba is. A tavalyi évhez hasonlóan, az estet idén is gyerektáncház nyitotta, amikor is – a Gyanta zenekar kíséretében – Speck Andrea és Gáspár Tamás csábították nagy sikerrel játékra és vitték táncba a legkisebbeket.
Az est hivatalos részét a Bokréta elnöke, Dreisziger Kálmán nyitotta meg, aki kiemelte, hogy Magyarország Ottawai Nagykövetsége évek óta hűséges támogatója a rendezvénynek, továbbá köszöntötte az intézmény képviseletében megjelent Oroszi Katalin kulturális attasét, valamint a termet zsúfolásig megtöltő közönséget. A nyitótáncot, mely ezúttal mezőségi, pontosabban mezőkeszüi tánc volt, a házigazda együttes felnőtt csoportja adta elő nagy sikerrel, majd gyimesi tánc következett Kocsis Enikő és Fitos Dezső interpretálásában. Ezt követően a szót Molnár Szabolcs, az erdélyi Heveder zenekar hegedűse vette át, aki igazán érdekes, információdús és élvezetes kiselőadássá fűzte össze az est egyes összekötő zenei elemeinek bemutatását. Elmondta, hogy míg tájegységenként általában 7-féle táncot tartanak számon, ez Gyimes esetében kb. negyvenre tehető. Továbbá minden korszakból maradtak fenn táncok és – akár 1000 éves – dallamok is. A gyimesi keservesekből Tankó Eszter adott autentikus ízelítőt. Őt követte Fitos Dezső, aki (Kicsi Kóta adatközlőtől származó) féloláhos és verbunk férfitáncokból tartott bemutatót. Köztudott, hogy a gyimesi hangzásvilágban nincs cimbalom vagy brácsa, hanem egy szólóhangszer – általában hegedű – és egy ritmushangszer: az ütőgardon. Ezt a duót pedig sok esetben házaspár alkotta: András Orsolya és Mihó Attila szemléltető előadása ebben is szokáshű volt.
A gyimesi zenét a csángók nem kizárólag táncolás céljából, hanem saját maguk szórakoztatására is játszották. Ennek ékes példája a juhait elvesztő pásztor története, melyet Molnár Szabolcs roppant kifejező és humoros kísérőjátékkal adott elő hegedűn. Tankó Eszter énekének kíséretében lassú és sebes magyarossal és csárdással zárult az est előadás része. A helyszín átrendezéséhez szükséges rövid szünet után kezdődött a táncház, melynek keretében előbb férfitáncokat, majd pedig páros táncokat oktattak. Már hajnalodott, mire kiürült a terem, s elcsendesedett a tábor, az emberek lelkében viszont még biztosan sokáig visszhangzott a felejthetetlen gyimesi zene különleges hangzásvilága.
