A perthi Keszkenő Táncegyüttes eseménye
Az eseménynek már a hangulata is magáért beszélt: a perthi magyar közösség apraja-nagyja megjelent – de a nemzetközi jelenlét is külön öröm volt, hiszen többféle nemzetiségű érdeklődő is belekóstolt a magyar vendégszeretetbe.
A helyszínt előző nap a táncegyüttes tagjai nagy lelkesedéssel és egymást segítve készítették elő. A táncosok nem csak a kultúrát képviselik hétről hétre – most bebizonyították, hogy a fazék, a sodrófa és a mosogató szivacs is jól áll nekik.
A menü? A klasszikus gulyásleves mellé ropogós lángos járt, fokhagymásan, sajtosan, tejfölösen, ki-ki ízlése szerint.
Az édesszájúakat házi sütemények, kalácsok, valamint friss kürtőskalács is csábította – és nem is kellett kétszer mondani, minden elfogyott!
A szakadó eső sem tudta elmosni a jókedvet – a rendezvény telt házzal zajlott. A meleg ételek, baráti beszélgetések és a népzene együtt otthonos hangulatot teremtettek.
Az ebéd utáni kajakómát egy táncház koronázta meg, ahol gyerekek, felnőttek, magyarok és más nemzetiségűek együtt tanulták és táncolták a magyar néptánc lépéseit.
A rendezvény másnapján a Keszkenő csapata – fáradtan ugyan, de annál összetartóbban – együtt elpakolt, feltakarított, és közösen zárta le az eseményt. Mindez újra megerősítette: ez a közösség nem csak táncol – együtt lélegzik, dolgozik és ünnepel.
Ösztöndíjasként ezt az eseményt a kulturális összefogás egy igazi példájának látom - önkéntes lelkesedésnek és közösségépítésnek.
Ez több volt, mint gulyás és lángos – ez volt a magyar lélek ünnepe a világ másik oldalán.
