A Melbourne-i Magyar Központ telkén 61 fát ültettek el a magyar közösség tagjai
Szerencsés reggelre virradtak a melbourne-i magyarok, a szeszélyes viktóriai tavaszban kellemes meleg és napsütés fogadta a szombati faültetésre érkezőket. Jómagam a fák árusításánál segédkeztem, ahol meglepetten tapasztaltam, hogy milyen sok embert érintett meg ez a közösségi esemény. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy többeknek nem is jutott már fa. Habár mostanság a klímavédelem nevében sokszor hallhatunk a faültetés fontosságáról, úgy érzem ezt a közösséget más indok motiválta. A Melbourne-i Magyar Központra sokak szinte második otthonukként tekintenek, ahol a rendezvények során gyakorolhatják nyelvüket és hagyományaikat, megélhetik magyarságukat. Többen, évtizedek óta dolgoznak a közösségért és talán a faültetés által a Magyar Központ egy kis szegletét teljesen magukénak tudhatják. A fa egyébként is egy ősi szimbólum, mely a diaszpórában élő magyarokra nagyon jellemző lehet. Hiszen csak az a fa, egyén vagy közösség tud erősen megmaradni, melynek gyökere mélyre nyúl, lehetővé téve, hogy magabiztosan kiállja az élet sokszor viharos időszakait. Fákat az ember a jövőre gondolva ültet, amikor tervei vannak a földdel, mely gondjaira lett bízva. Kedves gesztus, hogy az elültetett fákra kicsi emblémák kerültek, melyeken az adományozók nevei szerepelnek. Többen mondták, hogy a nyári melegben, amikor majd locsolni jönnek könnyebben találják meg így saját fájukat.
Az eseményen természetesen most is volt nótázás és egy grillparti zárta a napot, ahol mindenkinek alkalma nyílt egy kis beszélgetésre és ismerkedésre egy hideg sör vagy kávé mellett. Soha rosszabb szombat délutánt!
