A tavasz első Taizei imaóráját a szokásosnál is lázasabb előkészületek előzték meg; az egybegyűlt fiatalok farsangi bálra alkalmassá alakították át a termet, előkészítették a vacsorát, majd elvégezték jelmezeiken az utolsó simításokat. A lelki töltekezés után így kezdetét vehette a mulatság. Ekkor csaltak mosolyt mindannyiunk arcára a vidámabbnál vidámabb maskarák, és lehetett találgatni, hogy a parókák és álarcok mögött kik is rejtőznek. Voltak köztünk hercegnők, bohócok, bűvészek, egy eper, egy kiscica, egy rendőrnő és egy gengszter is.
A jelmezes felvonulás mellett nem maradhatott el a közös evés-ivás, melyhez mindenki a maga batyujával járult hozzá. A finom saláták, szendvicsek és sütemények gazdára találtak az est folyamán; nagy sikert aratott Kajtor Domonkos SJ farsangi fánkja, mellyel meglepte kis közösségünket. A vacsorát követően nem maradhatott más hátra, mint a tánc, melyhez a talpalávalót Lanner Christian szolgáltatta. Színes repertoárjából megörvendeztetett bennünket a ’80-as és ’90-es évek magyar és német slágereivel, de napjaink kedvelt zeneszámaira is lehetett ropni. Mindenki legnagyobb örömére eljártuk a zorbát és körbevonatoztuk a Misszió nagytermét.
Örömünket tovább fokozta, hogy mindannyiunk legnagyobb meglepetésére az est folyamán megérkezett az augsburgi Magyar Misszió három fiatalja, akik finomságokkal felpakolva, jelmezben köszöntöttek bennünket.
A hangulat kifogástalan volt; a mulatság végén mindenki vidáman és felszabadultan indult útnak.
