Avagy télbúcsúztató a hómentes Victoriában
Ennek jegyében február 22-én, szombaton rendhagyó farsangi mulatsággal vártuk a gyermekes családokat a Magyar Házba. A programot hosszas előkészület előzte meg, hiszen szerettünk volna minél több – a környéken élő – magyar családot bevonni.
Végül a sok vendég alig fért be a terembe. 40 gyermek vett részt a programon, szüleik, nagyszüleik kíséretében. Jöttek gyermekes fiatal családok és a társaskör „nagy öregjeinek” unokái, sőt dédunokái is. Ráadásul nem csak Victoriából, de Qualicum Beach-ből, Duncanből és Nanaimoból is. A legkisebb résztvevő pár hónapos volt, míg a legnagyobb gyermek 15 éves. A farsangra néhányan elhívták kanadai barátaikat is, akik így megismerkedhettek a magyar farsanggal, na és persze megkóstolhatták a magyar fánkot. Ugyanis a szervezők házi fánkkal kedveskedtek a résztvevőknek. Családi recept alapján készült a hagyományos farsangi eledel és hozzá házi szilva és birsalma lekvár járt. Összesen 150 fánk sült ki és mind egy szálig el is fogyott.
A gyerekeknek különféle bazári játékokkal és jelmezversennyel készültünk. A programot igyekeztünk a busójáráshoz kötni, hogy a résztvevők megismerkedhessenek ezzel a különleges hagyománnyal, amely hungarikum és szerepel az UNESCO szellemi örökség listáján is. Minden kigondolt játékba próbáltunk belecsempészni motívumokat és megjeleníteni a busófejeket. Céllövölde, Busó-bóling és maszkkészítés, valamint további játékok várták a gyerekeket. Minden játékért pont járt, melyeket a délután folyamán beválthattak, levásárolhattak a bazárban. A farsang nagy adag nevetésről és persze csibészkedésről is szól. Ezért mi is próbáltunk minél több humoros elemet beépíteni a játékokba. A vissza-visszaköszönő busófejeken túl, került egy-két váratlan nehezítés is a játékokba. A farsangi mulatságnak saját fizetőeszköze volt. A gyűjthető pontokat átkereszteltük és bevezettük a „farsangi fityiszt”.
Ha már farsang, a beöltözés sem maradhatott el. Kicsiknek és felnőtteknek egyaránt hirdettünk jelmezversenyt. A családok nagyon kreatív ötletekkel álltak elő, a gyerekek igazán kitettek magukért és volt néhány szülő is, aki maskarát öltött. Találkozhattunk hercegnőkkel, és katonákkal, bohóccal de Super Mario és Robin Hood is tiszteletét tette. Nekik, kettőjüknek holtversenyben sikerült megszerezni az első helyet.
Az egész programot igyekeztünk úgy összeállítani, hogy annak minden eleme kifejezetten a gyerekeket helyezze előtérbe. Ha már „pénzt kereshetnek”, kaptak „szavazati jogot” is. Ugyanis a jelmezverseny győzteseit ők maguk választhatták meg. A felnőttek csak a szavazatok leadásában segédkeztek. A játékok működtetésébe is bevontuk a szülőket, persze csak önkéntes alapon.
A jelmezverseny után és a fánk előtt, amíg még volt szufla a gyerekekben egy meglepetés programmal készültünk. A Búzavirág tánccsoport tagjai megtáncoltatták a kicsiket. Moldvai táncot jártak. Mire befejezték a táncot, közeledett a program vége. Már mindenki nagyon várta a fánkot, a gyerekek pedig különösképpen a farsangi bazárt. Ott végre elkölthették a fáradtságos munkával megkeresett „farsangi fityiszeket”. A farsangi árudában édességeket és kisebb játékokat vásárolhattak. A címben szereplő „40 rabló” kifejezés itt nyert értelmet és szigorúan a vicc kedvéért szerepelt. Hiszen, ahogy az áruda kinyitotta kapuit, azonnal elözönlötte a gyereksereg. Szó szerint kifosztották a „boltot”. Jó volt látni, hogy mennyire élvezték a válogatást és remélhetőleg mindannyian találtak a kedvükre való játékot és finomságot a kínálatból.
Nem véletlenül fogalmaztam végig többes számban. Hiszen a program előkészítésében és megtartásában nagy segítségemre volt „szomszédom”, a vancouveri KCSP-ösztöndíjas. Ezúton is köszönöm a segítségnyújtást Rusin Diánának. A visszajelzések alapján jól sikerült délutánt tudhatunk magunk mögött. Ebben fontos szerepet játszott a Diánával folytatott közös munka.
