Október 22-én közös filmnézésre invitáltuk a magyarokat, akik maguk választhattak két film közül: a Berni követ helyett végül a Szabadság, szerelem címűt néztük meg. Másnap az OVISULI keretében emlékeztünk meg a forradalomról a gyerekekkel, akikkel elpróbáltuk a műsort is, amellyel a november 5-i, Valbonne-i ünnepségre készültek.
November 4-én, Nizzában koszorút helyeztünk el a július 14-i terrortámadás emlékhelyén a párizsi nagykövet úr és a nizzai alpolgármester kíséretében, ezzel is erősítve a két ország közti jó kapcsolatot.
Nagyot álmodtunk. Szerettünk volna egy különlegesen szép megemlékezést szervezni, hogy méltó módon tisztelegjünk ’56 hősei előtt. Először az egyesület életében, az itt élő magyar gyerekek is készültek kis műsorral és mi magunk is próbáltunk minél sokszínűbb programokat létrehozni. A megemlékezés részeként az egyesület Facebook oldalán folyamatosan bemutattuk 1956 hőseit és történelmi tényeket tártunk fel a nagyközönség számára.
Nagy megtiszteltetésnek éreztük, hogy vendégeink között üdvözölhettük: Károlyi Györgyöt, Magyarország Franciaországhoz és a Monacói Nagyhercegséghez akkreditált nagykövetet és feleségét; Tar Pált, egykori washingtoni és vatikáni nagykövetet és feleségét; valamint Valbonne polgármesterét, Christophe Etoré-t is. Soha nem fordult még elő az egyesület fennállása óta, hogy ilyen magas rangú emberek eleget tegyenek meghívásunknak. Szintén egyedi eset volt, hogy a régió legnagyobb újságjának képviselője is jelen volt az ünnepségen, akinek írását hamarosan mi is olvashatjuk a Nice Matin-ben.
Az eseményt megelőzően rengeteg feladatunk volt, kezdve a helyszín megtalálása, a programterv elkészítése, az ünnepség anyagainak beszerzése és szerkesztése, valamint az elmaradhatatlan sütés-főzés. Nagy segítséget nyújtott az emlékév honlapja, amelynek összes kiállítási anyagát felhasználtuk angol és magyar nyelven egyaránt. Különösen büszkék vagyunk arra, hogy a mi kérésünkre készült el a 20 darabból álló anyag francia változata. A Játsszunk nyugodtan c. dokumentumfilmet megvágva, én magam készítettem és láttam el francia felirattal, amit így játszottunk le a közönségnek, hogy mindenki megismerhesse az októberi forradalom történetét.
Dabizs Mercédesz, az egyesület elnöke nyitotta meg az estét, aki az egyesület legidősebb tagját, Judit nénit is köszöntötte egy csokor virággal, aki éppen a napokban ünnepelte 100. születésnapját. A program során felváltva mondta el ünnepi beszédét Károlyi György, Tar Pál és Valbonne polgármestere. Átvezetőként a gyerekek szavaltak el ’56-os versrészleteket. Egyesületünk egyik fő mozgatórugója, Zipszer Margit (Mária néni), 56-os hősöknek kijáró, az 56-os Világszövetség által odaítélt emlékérmet-és lapot kapott, aki könnyekig hatódott a díj átvételekor.
Medvegy Andrea, Lyon-i ösztöndíjas pedig népdalénekléssel és Albert Camus levelének egy részletének felolvasásával emelte tovább az esténk színvonalát. Az én fő feladatom az ünnepség ideje alatt így a gyerekek és a műsor koordinációja volt, hogy minden gördülékenyen működjön. A húgom a műsor technikai részéért volt felelős. A műsor utolsó harmadában a gyerekek újra színpadra léptek, gyertyát gyújtottak és énekeltek, majd minden kedves vendégnek a forradalmat szimbolizáló lyukas zászlót adtak emlékbe. Zárásképp közösen elénekeltük a himnuszt, aminek elképesztő ereje volt egy anyaországától messze élő kis magyar közösségben. Elmondhatatlanul felemelő érzés volt közöttük állni, együtt énekelni és érezni, hogy összetartozunk. Az ünnepség után svédasztalos vacsora várta a vendégeket hamisítatlan, magyar ételekkel. Az este fennmaradó részében kötetlen beszélgetésbe elegyedtünk az ’56-os eseményekről, megnéztük a kiállítást és én magam is megismerkedtem további magyar családokkal, aminek külön örültem.
Nagyon szép és megható eseménynek lehettünk részesei, ahol nem mindennapi emberekkel és élettörténetekkel ismerkedhettünk meg, ahol az összetartás volt a mozgatórugó, hiszen sokan kellettünk ahhoz, hogy a megemlékezés ilyen színvonalas formában megvalósulhasson.
