Különleges helyzetben vagyunk mi, ösztöndíjasok, hiszen alig hogy megérkezünk, máris belecsöppenünk egy közösség életébe, gyakorlati oldalról pedig az évkezdésbe, ami rengeteg előkészületet igényel. Elkerülhetetlen, hogy a munka csak ekkor kezdődjön el, hiszen meg kell tervezni az évet, a programokat, foglalkozásokat és ennek mi is aktív részesei szeretnénk lenni. Így volt ez az én esetemben is. Már nyáron elkezdődött az ötletelés, amiből rengeteget tanultam és még inkább kedvet kaptam az előttem álló feladatok megvalósítására.
Berlinben két óvoda működik: az egyik hétfőnként, a másik pedig minden csütörtökön ad lehetőséget a gyerekeknek, hogy megismerjék kultúrájukat, a magyar nyelvet vidám, barátságos környezetben, kreatív tevékenységek útján. Szerencsésnek érzem magam, hiszen egy kiváló óvónő társaságában van lehetőségem arra, hogy a gyerekek zenei anyanyelvével foglalkozzam. Az én feladatom a gyerekek zenei érzékének fejlesztése, tettem ezt már az első napon is. Kodályi alapon, Forrai Katalin módszertanának segítségével dolgozom, fejlesztem a kicsik hallását, ritmusérzékét és éneklési készségét. Egy kis közösségről van szó, ahol csoportbontás nélkül mindenki együtt tanul és játszik.
Érdekes és nagyon nagy öröm megtapasztalni a szülők elhivatottságát, azt a rengeteg munkát, amit azért tesznek, hogy gyermekük heti egyszer magyar óvodába járhasson. A pakolás, az óvoda rendezése, az étkeztetés a szülőkkel együtt történik. A szülők és az óvónők közösen együttműködve tesznek meg mindent azért, hogy az óvoda sikeresen működjön.
Úgy gondolom, hogy egy vegyes közösségben gazdagabb lehetőség van a szociális fejlődésre, kíváncsian várom milyen hatással és eredménnyel lesz a gyerekekre a zenei nevelés, az én ittlétem a kiküldetés alatt.
