A Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet ünnepe
A konferencia témája, mely szombat reggel kezdődött, „Ora et labora” volt. Gémes Pál áhítatát a Példabeszédek könyvének 13,11-ra építette, melynek központi gondolata az Isten félelme. Nekünk tudnunk kell ezt jól értenünk. Gémes István lelkész úr – a konferencia vezetője – bevezető gondolatai követték az elcsendesedést, melyből megtudhattuk, hogy már a bencések előtt ismert volt ez a gondolat, hiszen a kopt keresztyén egyházatyák életében és teológiájában is fontos szerepet játszott az imádság és a munka. Bittner Abigél kerekasztal beszélgetésének résztvevői előre megkapták a kérdéseket, melyek arról szóltak, hogy mit jelent az életemben az imádság. A négy résztvevő személyes tapasztalatai és példái megindítóak voltak. A közös ebédet követően Tamás Péternek, az Erdélyi Világszövetség elnökének előadását hallhattuk a technikai forradalom utáni munkáról. A vetített képek segítségével elgondolkodhattunk arról, hogy mit is jelent a mai munka és, hogy mennyiben leljük örömünket benne. A beszélgetésre indító előadást követő vacsora után Bonnyai Balázs mérnök és felesége tartott élménybeszámolót Pápua Új-Guinea-i missziós szolgálatukról. A föld másik oldalán található világban egészen másként gondolkodnak a munkáról és az életről. Például természetes az, hogy csak akkor kezdenek el bármilyen munkát, ha abban teljes egyetértés van. Addig azonban sztoikus nyugalommal vitatják meg azt, tartson bármeddig is. Közben megérkezett Magyarországról dr. Fekete Károly debreceni református püspök és Szemerei János győri evangélikus püspök. A nap Stermeczki András áhítatával zárult: „Emberé a munka, Istené az áldás” címmel.
Másnap, vasárnap reggel Sauerwein Ilona áhítatát hallhattuk elsőként, aki azon páli gondolatokról beszélt, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék…”. Az áhítat a konferencia méltó folytatása volt, hiszen megérthettük, hogy imádság nélkül mennyire öncélúvá válhat a munka is. Dr. Fekete Károly előadásának címe „A munka áldás, vagy átok” ellentétpárja volt. A püspöki előadás a nyugalom napjának megszentelt voltára épített. Azaz a hét Krisztus feltámadásának ünnepével és nem az első munkanappal kezdődik. Lutheri és kálvini idézetek erősítették a reformátori gondolatokat, melyek a megszentelt munkáról, mint istentiszteletről beszélnek. Az ezt követő ebéd után átutaztunk a Neckar túlsó partjára, Bad Cannstatt-ba, ahol a Lutherkirche-ben folytatódott a programsorozat. Az ünnepi istentiszteleten Dr. Ulrich Heckel stuttgarti egyházfőtanácsos, a két magyar püspök és Gémes Pál evangélikus lelkész szolgált. Az első igehirdetést Dr. Ulrich Heckel tartotta Máté evangéliumának „ott vagyok közöttük”a jubileumi könyv címére utaló szavaival. Aztán Szemerei János egy személyes képet vázolt elénk, a Lajoskomáromi Evangélikus templom oltárképét az imádkozó Jézussal, melyet gyermekkorában hétrő-hétre láthatott, hiszen itt nőtt fel. E kép előtt szolgált 1932-től több mint egy évtizeden át Kóts Lajos lelkész, aki 70 évvel ezelőtt a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet első lelkésze volt. Az úrvacsoraosztás alatt körbeálltuk az Úr asztalát és Isten kegyelmével megerősödve fogadtuk a kis gyermekeket, akik elkészítették lámpásaikat és énekkel kísérve hozták be Krisztus fényét közénk. Az áldás megerősítő bizonyságával léptünk tovább a hatalmas gyülekezeti terembe, melyet megtöltvén kezdődött el az ünnepség terített asztalok mellett. Vita Norbert ifjú presbiter köszöntötte a meghívott vendégeket és a megjelenteket, majd válaszul a jókívánságok következtek. Ez a következő sorrendben történt: Dr. Ulrich Heckel egyházfőtanácsos, dr. Fekete Károly református és Szemerei János evangélikus püspök, dr. Berényi János főkonzul, dr. Ulrich Dreesman a Lutherkirche lelkésze, dr. Varga Pál lelkipásztor a Németországi Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének elnöke. Kulturprogram színesítette az együttlétet, ahol a helyi Magyar Irodalmi Kör Tamás Péter vezetésével és a Stuttgarti Csöbörcsök Néptáncegyüttes Kemény József irányításával lépett fel. Ezt követően a pódiumra szólított Gémes Pista bácsi több presbitert, akik a gyülekezet történetéből személyes tapasztalatokat, élményeket osztottak meg.
A rendezvény zárszava után az „Ott vagyok közöttük” című könyv bemutatója kínálta magát, mely német nyelven is összefoglalja, és színes képekkel illusztrálja a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet eltelt 70 évét. A Székely himnusz éneklésével adtunk hálát a nap végén, nem csak a két értékes napért, hanem az évtizedekért és a közösségért is, melyet az Úr pásztorolt és őrzött távol az otthontól, de otthont adva az idegenben az ide érkezőknek.
