Rendkívül hangulatos péntek esti program volt a bolgár-magyar táncház, melyen a bolgár táncokat Milka Dimitrova és Valja Drjanovska oktatta, a magyar táncokat pedig Kovács-Gál Nóra és Kovács Gábor. Ez utóbbihoz pedig a muzsikát a Sárarany Banda biztosította. Az ingyenes rendezvényen ízletes szendvicseket, süteményeket, és italokat is vásárolhattak a résztvevők, melyeket az együttes tagjai nagy lelkesedéssel és szeretettel készítettek.
Először a legkisebbek ismerkedhettek meg a hagyományos magyar táncokkal, népi játékokkal és hangszerekkel is. Mindezt rendkívül változatos módon, ami még a szülőket is szórakoztatta. Mikor éppen nem a hegedűszótól, akkor a gyermekek kacagásától volt hangos a Collegium Hungaricum díszterme. Akiket pedig a kézművesség érdekelt inkább, azok Piszker Ágnes vezetésével fonalból és fagyöngyből játékbabát készíthettek.
Rövid szünet után Kilyénfalvi Gábor a Délibáb egyesület vezetője köszöntötte a táncolni vágyó közönséget, kiváltképp a „Kitka” bolgár táncegyüttes tagjait, akikkel évek óta szoros barátságot ápol az együttes. Majd kezdetét vette a felnőtt táncház, ahol a jelenlévők belekóstolhattak a bolgár és a magyar táncok világába. Oly nagy volt az érdeklődés, hogy alig fértek el a táncosok a nagy teremben. A különböző nemzetiségű résztvevők mind együtt körbeálltak, és hangos csujogatások közepette igyekeztek elsajátítani a lépéseket.
A Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület páratlanul fontos munkát végez a hasonló rendezvények szervezésével, ezáltal a bécsiek megismerkedhetnek a különböző kultúrákkal melyek e városban élnek. A nyári időszakban Nemzetközi Táncháztalálkozó szervezésével is ezt a célt szolgálják, már több mint tíz éve, ezenkívül a helyi magyarságnak is teret biztosítanak, hogy a néptánc által megélhessék magyar identitásukat, megismertethessék gyermekeikkel a magyar gyökereiket.
A magyar kultúra napja alkalmából az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala január 22-én "A reformkor" című eseményre várta a bécsi magyar érdeklődőket. Elsőként Szabó Veronika nyelvész tartott előadást a nyelvújításról és Kölcsey Ferenc Himnuszának megszületéséről. Megtudtuk például, hogy a reformkorban más költők is írtak himnuszt, ám a magyar nép a Kölcsey által írt művet tekintette sajátjának, habár maga Kölcsey Ferenc nem is élt már akkor, mikor a műve a nemzet himnuszává vált.
Kilyénfalvi Gábortól, a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület elnökétől megtudhatta a hallgatóság, hogy habár a Himnusz zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző 1844-ben szerezte, azonban csak 1989-ben vált hivatalos nemzeti himusszá, és hangszerelése számos változáson esett át Erkel Ferenc eredeti megzenésítése óta. Megtudhattuk, hogy a reformkorban kerültek előtérbe a zenében és a táncban a magyar kultúrát hangsúlyozó műfajok, mint a csárdás, a palotás és a verbunk. Ez utóbbit Kilyénfalvi Áron és Farkas Viola előadásában meg is tekinthettük. A reformkor hangulatát idézte Vig Margit hegedűjátéka, aki korabeli zeneszerzők, mint Bihari János, Lavotta János, Liszt Ferenc műveit szólaltatta meg.
Balogh Ádám történész zárta az előadások sorát reformkori érdekességek bemutatásával. Talán nem mindenki hallott arról, hogy ekkoriban népszerű volt a párbajozás szokása, vagy hogy, a szalonokban, kaszinókban és lóversenyeken fontos politikai tárgyalásokra is sor került.
A Himnuszunk 200. évfordulójának ünneplését a mű közös éneklésével zártuk, majd a látogatók megtekinthették a reformkor híres alakjainak portréját, híres korabeli épületeket, valamint a himnusz eredeti kéziratának és kottájának másolatát. A Soproni Petőfi Színház jóvoltából reformkori ruhákban is gyönyörködhettünk. A korszak hangulatát idézte a reformkori ételkostoló, ahol ehettünk püspökkenyeret, mákos bejglit és székely káposztát, ami a közhiedelemmel ellentétben nem a székely néphez, hanem Székely Józsefhez kapcsolódik, aki a legenda szerint savanyú káposzta-főzelék és pörkölt összeöntésével alkotta meg a Petőfi által is kedvelt ételt. A reformkori ételek receptjét a kiállított korabeli szakácskönyvben meg is találhattuk.
Úgy vélem, hogy az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala és tagegyesületei rendezvényeik által rendkívül fontos munkát végeznek, hiszen összehozzák a Bécsben és környékén élő magyarokat, segítenek magyarságtudatuk megőrzésében. Számomra hatalmas megtiszteltetés, hogy az elmúlt hónapokban munkám által én is szerepet vállalhattam az egyesületek kezdeményezéseiben.
