Emlékkoncert az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatainak emlékére

/ Palotai-Farkas Júlia /
palotai.farkas.julia képe
Kölnben emlékkoncert keretében emlékeztünk az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire október 23-án. A program az évek óta hagyománnyá vált emlékkereszt megkoszorúzásával és gyertyagyújtással kezdődött. Ezt követően közös szentmisén imádkoztunk az elesettekért, majd meghallgattuk Wedewardt-Brezóczki Gabriella és Kostyák Előd kamarakoncertjét.

A Köln környékén élő magyarok az 1956-ban elesett hazafiak tiszteletére egy emlékkeresztet állítottak. Minden év október 23-án a kereszt ünnepélyes megkoszorúzásával kezdődik a forradalom és szabadságharc eseményeiről való megemlékezés. Erre a megható gesztusra idén is sor került, közben Íjjas Antal imáját olvasta fel Lukács József plébános atya.

  

A koszorúzás után átvonultunk a St. Aposteln templomba, ahol Dr. Adriányi Gábor és József atya által celebrált misén foglalhattuk imáinkba azokat az embereket, akik életüket adták a magyar szabadságért. Gábor atya a prédikáció során saját, megrázó élményeit mesélte a forradalom időszakáról, amit ő kispapként élt át. Élettörténeteket villantott fel, olyan hétköznapi hősökről, akik mind hozzátettek ahhoz, hogy az egykori elnyomott Magyarország függetlenedni tudjon az uralkodó szovjet hatalomtól. „Mert nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint, aki életét adja barátaiért” foglalta össze mondanivalóját egy bibliai idézettel Dr. Adriányi Gábor.

A misét követően Dr. Windisch Teréz konzul asszony szavai nyitották meg az emlékkoncertet. Beszédében néhány rövid történetet felelevenítve emlékezett meg a forradalmi Magyarország egységéről és összetartásáról. Kiemelte, hogy hálával tartozunk mindazoknak, akik bátran küzdöttek hazánk önállóságáért. A 60. évfordulón a Magyar Állam egy régi adósságát törlesztette azzal, hogy megköszönte a forradalomban aktív szerepet vállaló személyeknek az egykori hőstetteiket. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a szabadság és függetlenség ma is az egyik legnagyobb értéke Magyarországnak, és ennek védelme napjainkban is minden magyar ember feladata.

Wedewardt-Brezóczki Gabriellának, a Kölni Kamaraopera zongoristájának és Kostyák Elődnek, a kolozsvári Magyar Opera cselló szólamvezetőjének kamarakoncertje tette felejthetetlenné az ünnepet. A komolyzenei előadáson egyaránt helyet kaptak drámai és könnyed hangvételű darabok. Gabriel Fauré által írt Elegie szinte elénk idézte a forradalom utáni utcák fájdalmas látványát, Weiner Leó könnyed Marosszéki Keringőjét hallgatva viszont átélhettük a szabadság és a tánc örömét.

    

A program egy kis állófogadással zárult, ahol lehetőség nyílt a személyes találkozásokra, beszélgetésekre is.

 

Köszönet a programért a szervezőknek, a Kölni Magyar Lelkészségnek, a támogatásért az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottságnak, az előadóknak és a résztvevőknek!

Elsősorban azonban hála azoknak, akik 1956-ban bátran kiálltak az értékekért, amikben hittek! Azt gondolom, hogy a mai fiatalság számára már szinte fel sem fogható, hogy milyen áldozatokat hoztak a szabadságharc résztvevői. Az ő felajánlott életük, küzdelmük és szenvedésük indította el Magyarországot a szabadság felé vezető úton. Mi már készen kaptunk mindent, viszont a mi felelősségünk, hogy a továbbiakban erre a kincsre hogyan vigyázunk.

 

"Ijjas Antal: Elesett hőseinkért (Ima 1956 novemberéből)

Urunk, ki láttad őket az utcai sortüzek előtt, s a tűzzel telt ég alatt: Te láttad szívüket is, és tudsz és lemérsz mindent, ami első eszméléseik óta megtöltötte e fiatal szívek poharát. Ismerted lelkük minden zugolyát és mindazt, ami gyermekkoruk óta történt velük azokig a pillanatokig, amikor önként odaadták életüket övéikért és minden magyarért. 

Kérünk, vedd a Te örök fényességedbe őket éppen ezekért a pillanatokért, amelyekben oly dicső önzetlen­séggel meghozták életük legnagyobb áldozatát. 

Tisztítsd meg és szenteld meg őket az örök életre, Szentlélek Úristen, ki keresztségük óta fuvalltál körülöttük jóságoddal, s aki haláluk pillanatában is ott lehettél velük az utolsó, láthatatlan kegyelemmel! 

Tedd a szívünket tevékennyé az értük való imádságra, és az ő áldozatukért cserébe való önmegtagadásokra. 

Tedd a szívünket erőssé, hogy engeszteljünk Téged azért is, amik miatt a nemzet felelőssége is részes: az ő halálukban. 

Bűnbánó szívvel járulunk eléd, és azt is ígérjük, hogy méltóak akarunk lenni haláluknak erre az áldozatára. A nemzet életéért mentek halálba - add nekünk, Urunk, kegyelmedet, hogy haláluk által tisztább legyen a nemzet élete. 

Járj közben te is, Szűzanya, mindnyájunk Édesanyja, mindnyájunk közbenjárója, Világ Királynője, Magyarország Nagyasszonya. A Neked szentelt őszi hónapban estek el. Abban a hónapban, amelyben életednek Istennel együtt való titkait mondja el a szentolvasó az egész világon. 

Kérünk azokra az emlékekre, melyek hozzájuk fűznek Téged! Minden szentolvasó-tizedre, amit bármikor is elmondtak Neked. Minden Úrangyalára és Üdvözlégyre, amelyben az Angyal szavaival köszöntöttek Téged. Kiontott vérükre, amely a Neked oly kedves Magyarországért ömlött. Kérünk, enyhítsd az anyai szívek fájdalmát, és járuljon hozzá ezeknek az anyai szíveknek fájdalma is bűnbánatunkhoz és országunk sorsának jobbra fordításához. Ámen. "