2022 októberében szervezte első programját a bécsi EMIT (Európai Magyar Ifjúsági Tanács). Ekkor 1956-os pódium beszélgetést rendeztek, ahol a fiatalok a forradalmat átélt idősebb generációnak tehették fel kérdéseiket, hallgathatták meg történeteiket és oszthatták meg saját családjaik legendás sztorijait a régi időkről. Én is ezen a programon találkoztam először az EMIT tagjaival.
Számomra kellemes meglepetés volt, hogy a korábban nem látott 20-as, 30-as korosztály nagyobb létszámban képviseltette magát egy magyar programon, mivel a korábbiakban valahogy mindig olyan érzés fogott el, hogy épp ezt, a 20-40 éves korosztályt nem sikerül igazán megszólítani a rendezvények szervezőinek.
Így visszagondolva a tapasztalataimra, talán egy baráti társaság és az ő akaratuk, nyelvük szeretete és kulturális igényeik érdekérvényesítése hiányzott igazán a korábbiakban. Ezért is hatalmas öröm, hogy a fiatalokat tömörítő EMIT 2022-ben megkezdte bécsi munkásságát Bölcskey-Molnár Dávid elnök úr és a mellette dolgozó vezető tisztségviselők segítségével.
Azóta szerveztek már a kulturális, történelmi, zenei kérdéseken, a bulváron keresztül, a tudományos témákig, mindent átfogó magyar nyelvű kocsmakvízt is, melynek természetesen egy magyar tulajdonossal és személyzettel rendelkező bécsi illetőségű vendéglátó egység adott otthont.
Amiért azonban ma tollat ragadtam, az a tavaszi bécsi városi séta volt április 21-én. Azt gondolom, történelmi és kulturális kapcsolataink miatt az átlagemberek is tudnának Bécsről jó pár dolgot mesélni. A városi séta azonban attól lett igazán különleges, ahogyan a program címe (Bécs magyar vonatkozásai) is előre sejtette, leginkább magyar oldalról szemléltette a pompás egykori császárvárost.
A csoport a patinás Bécsi Opera előtt gyülekezett, majd Mag. Herbich Zsuzsa vezetésével az 1. kerület romantikus, előkelő utcáin veszhettek el a Habsburgok és Magyarország szövevényes történeteiben. A résztvevők olyan épületekre (pl. az egykori Pálffy palota a spanyol lovarda istállóinak tőszomszédságában) csodálkozhattak rá, melyek mellett akár napi szinten is megfordulhattak az egyetemre, vagy munkába sietve, vagy valamelyik híres bécsi kávézó mennyei süteményeit kóstolgatva.
Számomra az egyik legnagyobb meglepetés, amikor az egyik sarkon a Grabenre fordulva – egy olyan helyen, ahol korábban már kis milliószor megfordultam – idegenvezetőnk felmutatott, hogy figyeljünk csak az épület tetejéről letekintő magyar huszárra.
Azt hiszem a vezetett séta során ez volt az a pont, ahol rájöttem: bár történészként tudok egyet s mást a város történetéről, mégis bárhol tudnak számomra új, érdekes információkkal szolgálni, olyan apró részletekre is felhívni a figyelmem, melyeken a szemem a napi rutin során csak felületesen siklik át.
Ezek azok a programok, amik időtállóak és a gyerekektől a felnőtteken át az idős korosztályig mozgatják meg mindannyiunk fantáziáját. Ezúton is köszönöm a bécsi EMIT munkáját, hogy hihetetlen erőbedobással próbálják beszervezni az ausztriai magyar fiatalságot a Központi Szövetség vérkeringésébe és azokat az értékes programokkal eltöltött remek estéket, melyeket együtt tölthettem a tagjaikkal!
