Egy könyvtár, amely messze túlmutat a könyvek világán: a Kongresszusi Könyvtár nemcsak az Egyesült Államok nemzeti intézménye, hanem az egyetemes emlékezet egyik legfontosabb őrzője is. Decemberi washingtoni látogatásom során nemcsak monumentális terek és páratlan gyűjtemények tárultak fel előttem, hanem olyan magyar vonatkozású kincsek is, amelyek különleges hidat képeznek múlt és jelen, anyaország és diaszpóra között. Ez az élmény egyszerre volt személyes utazás és közös történetünk megerősítése.
December elején különleges élményben volt részem Washingtonban: beléphettem a világ legnagyobb könyvtárába, az Amerikai Egyesült Államok nemzeti könyvtárába, a Kongresszusi Könyvtárba. Már az első pillanatban világossá vált számomra, hogy ez „nem csupán” egy könyvtár. Ez egy élő emlékezet, ahol a múlt, a jelen és a jövő egyszerre van jelen – kézzelfogható módon.
A Kongresszusi Könyvtár négy épületben működik, gyűjteménye ma már több mint 176 millió tételt számlál. Története 1800-ig nyúlik vissza, amikor az amerikai kongresszus alapította, és kezdetben még a Capitolium falai között működött. Az 1812-es brit–amerikai háború során a gyűjtemény jelentős része megsemmisült, ám ekkor Thomas Jefferson felajánlotta saját, 6487 kötetes magánkönyvtárát. Ez a gesztus nemcsak pótolta a veszteséget, hanem új alapokra is helyezte az intézményt: innentől kezdve a Kongresszusi Könyvtár nyitott az egyetemes tudás irányába .
A 19. század végétől a könyvtár rohamos fejlődésnek indult, a 20. századra pedig nemcsak az Egyesült Államok, hanem az egész világ egyik legfontosabb kulturális és tudományos központjává vált.
Paloták a tudás szolgálatában
A könyvtár legrégebbi és talán legimpozánsabb épülete a Thomas Jefferson-épület, amely 1897-ben nyitotta meg kapuit. A Great Hall, a Nagyterem, inkább emlékeztet egy európai palotára, mint egy könyvtárra: márvány, mozaikok, szobrok és festmények hirdetik a tudás tiszteletét. A John Adams-épület 1939-ben, a James Madison Memorial-épület 1980-ban épült fel, míg az audiovizuális anyagokat őrző Packard Campus 2007 óta működik.
A Kongresszusi Könyvtár elsődleges feladata ma is a törvényhozók munkájának támogatása. Két nagy kutatórészleg – köztük a jogi kutatóintézet és a Congressional Research Service – mintegy nyolcszáz szakemberrel dolgozik azon, hogy évente több száz tanulmány készüljön a döntéshozatal megalapozására. Ezek az anyagok többnyire nem nyilvánosak, közvetlenül a kongresszusi munkát segítik.
Ugyanakkor a könyvtár nyitva áll a nagyközönség előtt is. Bár a dokumentumokba fizikailag csak könyvtártagok és hivatalos személyek tekinthetnek bele, az olvasótermek mindenki számára látogathatók – és már önmagukban is lenyűgöző élményt nyújtanak.
Magyar szálak a világ legnagyobb könyvtárában
Számomra a látogatás egyik legmeghatározóbb része a magyar vonatkozások felfedezése volt. Kevesen tudják, hogy a Kongresszusi Könyvtár egyik legnagyobb nyelvtudású könyvtárosa Sólyom C. Lajos volt, aki 1868-tól haláláig, 1913-ig dolgozott itt, és jelentős szerepet játszott az állomány rendszerezésében.
Ma a könyvtár egyik magyarul is beszélő munkatársa Daczó Zsuzsanna, aki szakmailag és emberileg is rendkívüli benyomást tett rám. Az ő segítségével olyan „rejtettebb” területekre is betekintést nyerhettem, ahová az átlagos látogató nem jut el: láthattam a könyvek rendszerezésének és raktározásának folyamatát, azt a gondosságot, amellyel az egyetlen példányban létező dokumentumokat őrzik.
A látogatás során egyre világosabbá vált számomra: Magyarországon kívül sehol a világon nincs olyan gazdag hungarika gyűjtemény, mint a Kongresszusi Könyvtárban. Már 2007-ben mintegy 200 ezer magyar vonatkozású kötetet tartottak nyilván, több ezer időszaki kiadvánnyal és számos újság bekötött évfolyamával.
Nincs külön „magyar részleg”: a hungarika anyag szervesen illeszkedik az egyetemes tudás rendszerébe. Egyedüli kivétel az Európai Olvasóterem mintegy 375 műből álló magyar referenciagyűjteménye, amely gyors eligazodást nyújt a kutatóknak.
A könyvtár valódi ritkaságokat is őriz: a XIV. századi Nekcsei–Lipóczi Bibliát, Thuróczy János Chronica Hungariae című művének 1488-as kiadásait, Werbőczy István Tripartitumát, Káldi György bibliafordítását, valamint Széchenyi István, Kossuth Lajos és Eötvös József első kiadású műveit.
Kéziratok, zeneművek és tudományos hagyatékok is megtalálhatók itt: Liszt Ferenc kéziratai, Bartók Béla levelei, Kodály, Dohnányi, Kálmán Imre munkái, valamint Neumann János, Szent-Györgyi Albert, Teller Ede vagy Szilárd Leó dokumentumai. A vizuális és hangzó anyagok között magyar népdal-felvételek, 1956-os menekültekről készült fotók és Harry Houdini teljes hagyatéka is helyet kapott.
A Bocskai Rádió mint történelmi forrás
A magyar vonatkozású anyagok között lapozhattam a Révai Nagylexikon köteteit, számos más hungarikát, és különösen megható pillanat volt számomra, amikor a polcokon viszontláttam a Bocskai Rádió könyveit is.
2023 augusztusában nagy megtiszteltetés érte a Bocskai Rádió szerkesztőségét: a Kongresszusi Könyvtár felvette weboldalukat a közép- és kelet-európai diaszpórát dokumentáló webarchívumába. Ez azt jelenti, hogy a Bocskai Rádió szöveges és audiovizuális tartalmai a jövőben a washingtoni nemzeti könyvtár gyűjteményének részeként szolgálják a kutatókat. A felterjesztés a könyvtár munkatársától, Daczó Zsuzsannától ered.
A Kongresszusi Könyvtár nem lezárt múzeum, hanem élő archívum. Tudatosan gyűjti és digitalizálja az amerikai magyar közösségek anyagait – könyveket, folyóiratokat, hang- és videófelvételeket, weboldalakat. Így válhatott a Bocskai Rádió is ennek a kivételes gyűjteménynek a részévé.
