Hozzátartozói, a müncheni magyar közösség tagjai, valamint német ajkú barátai és ismerősei október 2-án gyászmise keretében emlékeztek munkásságára és hálát adva életéért, imádkoztak érte a müncheni Szent Erzsébet templomban, majd október 4-én kísérték utolsó útjára a München melletti unterschleißheimi temetőben.
Kecskési Mária 1935-ben született Budapesten. Gyermekkora nem volt felhőtlen; kilenc évesen megélte a német megszállást, majd 1956-ban – mivel a politikai helyzet miatt Magyarországon nem tanulhatott – dramatikus körülmények között disszidált, és Bécsben telepedett le. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Tollas Tibor (1920-1997) költővel, a Nemzetőr főszerkesztőjével, aki életével és munkásságával az emigráció fennmaradását és a magyarság megmaradását szolgálta. Összekötötte őket a magyarság és az emberiség sorsa iránti aggódás, tenni akarás.
Mária a bécsi egyetemen etnológiát és régészetet tanult, majd doktori diplomáját is itt vehette át. Családjával együtt 1963-ban Münchenbe költözött, ahol muzeológus lett. Ezt követően a müncheni Néprajzi Múzeum afrikai részlegének osztályvezetőjeként és tizenöt esztendeig igazgatóhelyetteseként tevékenykedett.
Munkaköréhez tartozott a Szaharától délre fekvő afrikai népek tárgyi kultúrájának kutatása és a tradicionális afrikai művészetről szóló kiállítások szervezése. Tizenkétszer utazott Tanzániába, ahol dokumentálta az ott élők tradicionális mindennapjait, különleges eseményeit, mezőgazdasági szokásaikat és ősi gyógyítási módszereiket. Időközben több könyve jelent meg, melyek nagy elismerést váltottak ki az afrikaiak, valamint az afrikai kultúra iránt érdeklődők körében.
Mária lelkesedéssel és kitartással tett mindent, ami felkeltette tudásvágyát és érdeklődését. Szívén viselte a magyarság sorsát; jól példázza ezt, hogy alapító- és mindvégig aktív tagja volt a müncheni Komámasszonyok Néptánc csoportnak. Betegsége ellenére életével elégedetten, derűs lélekkel hunyt el, családtagjai körében.
Lelki üdvéért Merka János, a müncheni Magyar Katolikus Egyházközség plébánosa és Szalontai István mutattak be szentmisét. Merka János plébános bevezető gondolataiban kiemelte, hogy Kecskési Mária másokhoz való viszonyulását az emberi jóság, a figyelem és érdeklődés határozta meg. Tudása és az emberek iránti szeretete révén felbecsülhetetlen szellemi és lelki örökséget hagyott maga után.
A plébános temetési beszédében Szent Pál szavait idézte: „Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.” (1 Kor. 13,13) Keresztény hitünk és reményünk abból táplálkozik, hogy az Isten annyira szeret bennünket, hogy saját Fiát adta értünk, meghívva minket arra, hogy mi is adjuk tovább ezt a szeretetet. Így tette ezt Kecskési Mária is, aki szeretettel viszonyult családjához, barátaihoz, embertársaihoz. Ez ad erőt és vigasztalást a gyász pillanataiban.
A gyászmisén és a temetési szertartáson felcsendültek az elhunyt etnológus legkedvesebb magyar népdalai, valamint kedves afrikai dallamai is. A temetésen a többi között jelen volt Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke is.
