Hat hónapja vagyok Prágában, a helyi magyar közösségnél. Ez idő alatt számos kedves emberrel kerültem kapcsolatba, s ugyancsak számos új tanítványom is lett. Mindennapjaimat azonban nem csak a tanítás teszi ki; különböző asszisztensi, helyettesítési teendőket is ellátok, illetve számos alkalmankénti munkám is adódik, mint például a különböző fellépések bálon, kiállításmegnyitón.
A hétfői nap teljes mértékben a népzeneoktatás jegyében telik. Délutánonként citera-, gardon- és hegedűórákat tartok, este pedig a prágai Huzavonó zenekar utánpótlásának tartok kamaraórát.
Kedd reggelenként a prágai Iglice Egylet áltat szervezett zenés bölcsődei foglalkozáson veszek részt hangszerrel, énekhanggal. Sok esetben helyettesítenem is kell ezeken az alkalmakon, így ez a munka nagy felelősséggel jár. A játékfűzések betanulása szeptembertől része az életemnek, s igyekszem minden alkalomra egy-egy újabb mondókat, éneket vagy ölbeli játékot hozzátenni gyarapodó repertoáromhoz. A gyermekprogramot követően délután gardont, citerát és hegedűt tanítok.
Szerdáim a készülésről szólnak. Ilyenkor szoktam a következő hét óráit összeállítani, átismételni a letanítandó dallamokat, gyakorlatokat. Alkalmanként beugrok a szerdai magyar ovi délelőtti programjaira is, ha szükség van rám – így tartottam már szerdánként hangszerbemutatót, valamint bújtam már e napon mikulásjelmezbe is.
Csütörtökönként ismét népzenét tanítok. Elsőként citeracsoportom érkezik órára a prágai Liszt Intézetbe, majd felnőtt tekerős növendékemet vezetem be ennek a ritka, különös hangzást nyújtó hangszernek magával ragadó világába. Esténként a Huzavonó zenekarral próbálok.
Péntekenként állandó jelleggel veszek részt a magyar óvoda foglalkozásain. A gyerekekkel nagyjából két hét után kölcsönös bizalom és barátság alakult ki. Ha kell, favonathoz rakok síneket, rajzolunk, építkezünk közösen vagy társasozunk. A foglalkozás után a prágai magyar óvónőnek tartok citeratovábbképzést, délután pedig felnőtt vonós növendékeim jönnek egy kis levezető összehúzásra.
