Idén is megrendezték a már hagyományosnak számító vidám, zenés-táncos eseményt, amely nem nélkülözte az ínycsiklandó és igen laktató ételek jelenlétét, s ezek viharos gyorsaságú fogyását sem. Ez évben február 9-e volt az a dátum, amelynek estéjén több mint 170-en gyűlhettünk össze a már sokféle egyesületi rendezvénynek helyt adó, s ilyen módon bevált helyszínen, a Treffpunkt Alt Laatzen-ben. A bálnak az elmúlt években minden bizonnyal jó híre ment az Észak-Németországban élő magyarok között, hiszen Alsó-Szászország minden részéből érkeztek vendégek, sőt azon túlról is – a legelszántabbak Krefeldből, Düsseldorfból keltek útra.
Az este regisztrációval, s ezzel együtt üdvözlőitallal (jellemzően pálinka) indult, egyeseknél fokozva, másoknál megalapozva az oldottabb jelenlétet. Sok közelebb- és távolabbi ismerős üdvözölhette egymást örömmel az ezt követő időben. Az estét Nöllenburg Gabriella, az egyesület elnöke nyitotta meg néhány szóval. A megkezdett baráti beszélgetések azután vacsora közben sem maradtak abba, bármennyire is tartja magát a mondás, hogy „magyar ember evés közben nem beszél.”
Ezután Réti László (a Hannoveri Operaház énekese) tolmácsolásában hallgathattuk meg Erkel Ferenc: Bánk Bán c. operájából Bánk áriáját, illetve Kálmán Imre Marica grófnő c. operettjéből a „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket”, valamint a „Hej, cigány” c. dalokat, melyeket File Zsolt kísért zongorán.
Azoknak, akik ott maradtak, az este, éjszaka további részében az „Andi és a partyzánok” nevű formáció szolgáltatta a talp alá való muzsikát, amire a vendégek nagy lelkesedéssel táncoltak. Végül mindannyian elégedetten hagyhatták el a helyszínt: minden adva volt a vidám és felszabadult időtöltéshez.
Ennek a bálnak a közösségi élmény és az önfeledt szórakozás megélésén túl további lényeges célja volt a Hannoveri Magyar Egyesület pénzügyi támogatása. Ez az est ugyanis az Egyesület egyik legnagyobb bevételi forrása, amelyből a többi, év közben megvalósuló programot finanszírozni tudják a teljes helyi magyar közösség javára, nyelvünk és hagyományaink őrzésére. Tehát aki ott volt, az a helyi magyar kulturális életet is támogatta, mely számos családnak jelent kapcsolatot magyar gyökereivel akkor is, amikor talán épp nem tud Magyarországra látogatni – köszönet ezért a támogatásért!
Jövőre hasonlóképpen várjuk honfitársainkat!
