Az 1971 óta minden évben megrendezett bál olyan sikeresen ötvözi a hagyományt és a jókedvet, hogy a nagyszámú törzsközönség mellett mindig lehet számítani „első bálozókra” is, akiket a rendezvény jó híre vonz.
Míg Ausztráliában a betakarítás sikeres befejeztének ünneplése az európai gyökerekből mára viszonylag jellegtelennek mondható gasztronómiai és zenei fesztiválokká alakult, addig a Délvidéki Magyar Szövetség semmit nem enged veszni a múltból – ma is magyar népviseletbe öltözött felnőttek és gyermekek közös éneke, tánca és hagyományos köszöntője idézi az aratók bevonulását, amit az új kenyér megszentelése, majd kenyér és bor szimbolikus szétosztása követ, és csak azután kezdődik a tulajdonképpeni bál.
Az új kenyeret jelképező cipót közös imádság valamint rövid hálaadó és a magyar közösséget lelkesítő beszéd után, Péterffy Kund református lelkész áldotta meg. A tánchoz a kedvet ezúttal is Rácz András és zenekara hozta meg, és a klub kiváló menüsort állított össze a vacsorázni kívánóknak.
A KCSP ösztöndíjasoknak idén is lehetősége nyílt részt vállalni a rendezvényben; ki az est előkészítésében és a színfalak mögötti munkálatokban, ki népviseletbe öltözve a nyitó ceremóniában kapott feladatot.
