4 országból összesen 13 tánccsoport vett részt az eseményen:
- Argentínából: Magyar Csillag Néptáncegyüttes (Missiones), Liliom Néptáncegyüttes (Chaco), Regős Néptáncegyüttes (Buenos Aires)
- Chiléből: Duna Táncegyüttes (Santiago)
- Uruguayból: Tündérkert Néptáncegyüttes, Szivárvány Néptáncegyüttes, Kis Szivárvány Csoport, Pipacs Néptáncegyüttes, Mákvirág Néptáncegyüttes (Montevideo)
- Brazíliából: Dunántúl Néptáncegyüttes (Jaraguá do Sul), Pántlika Néptáncegyüttes, Ropogós Néptáncegyüttes, Sarkantyú Néptáncegyüttes (São Paulo)
A néptáncosok mellett tánctanárok és zenészek is érkeztek a fesztiválra, méghozzá Magyarországról. Márton Attila és Tóth Evelin tánctanárok a kezdő táncosoknak tanítottak galgamenti és mezőségi táncokat, míg a haladóknak Kádár Ignác és Nagypál Anett mutattak ecsedi cigány és mezőkölpényi táncokat. A Dűvő zenekar zenészei pedig zeneórákat tartottak az arra érdeklődőknek, kezdő és haladó szinten egyaránt.
Az eseményre pénteken reggeltől érkeztek a néptánccsoportok, tánctanárok, zenészek a São Paulói Magyar Házba, ahol a rég nem látott barátok újra örülhettek egymásnak, valamint az újonnan csatlakozott táncosok megismerhették ezt a különleges összetartással bíró dél-amerikai közösséget. Másnap az összes tánccsoport közösen gyakorolhatta azt a közös koreográfiát, amelyet a vasárnap esti színházi előadás fináléjaként mutattak be a brazil nézőközönségnek.
A vasárnapi színházi előadásra közel 382 fő néző érkezett. A táncelőadást Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárának köszöntője nyitotta meg, melyet Hegyi Ferenc, a São Paulói Magyar Ház elnöke fordított le portugál nyelvre a nézőknek, majd László Zsuzsanna főkonzul asszony is mondott néhány kedves szót. A beszédeket követően pedig a néptánccsoportok különféle táncokat mutattak be a közönségnek, amikre hosszú hónapok kemény munkájával készültek. Az előadáson láttunk gömöri, somogyi, bonchidai, szilágysági, zempléni, rábaközi, szászcsávási, sóvidéki, tyukodi, mezőségi, kalocsai, kalotaszegi, dunántúli, szanyi és szatmári táncokat.
A Dűvő zenekar egy rövid koncertjét követően, az összes táncegyüttes közös Grand Finale koreográfiája zárta az estét, ami egy sárközi lakodalmat mutatott be a régi hagyományoknak megfelelően, menyasszonnyal, férjjel, vőféllyel és a vigadó násznéppel. Az előadás nagy sikerrel zárult, a táncosok pedig örömkönnyektől duzzadó szemmel borultak egymás nyakába.
Hétfőtől megkezdődött a szimpózium a São Paulo melletti Cajamar város táborhelyszínén. Reggeli után két csoportban – kezdő és haladó – 3 órás táncórák zajlottak, kisebb szünetekkel és népdaltanulással, majd az ebéd alatt megismerkedhettek a táncosok a brazil gasztronómiával, végül dél-amerikai szokás szerint 1,5 órás szieszta következett, amikor pihenhettek, erőt gyűjthettek, vagy akár csobbanhattak is a medencében a táncosok. A délutáni 3 órás táncpróbák ideje alatt, a tizenéveseknek külön aktivitásokkal készültek a szervezők, amelyeket a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai vezényeltek le. Ezalatt az idő alatt a gyerekek cserkész játékokat játszhattak, megismerkedhettek a nemezeléssel, kincskeresés alatt a magyar nevezetességekkel, valamint magyar népdalokat is tanulhattak. A táncpróbák és gyermekfoglalkozások után zeneórákat tartottak a zenészek, majd egy kis pihenő után vacsora következett. Este táncház várta a táncosokat és arra bíztatta őket, hogy tovább mulassanak, táncoljanak, érezzék jól magukat együtt. A táncházban a Dűvő zenekar zenélt.
Hétfőtől péntekig ezen beosztás mentén teltek a napok, míg elérkezett a szombat, amikor a kezdő és haladó táncosoknak lehetőségük nyílt arra, hogy bemutassák egymásnak a héten tanult táncokat egy koreográfia keretében. A táncosok mellett az ifjú zenészek is megmutathatták zenei tudásukat, amelyeket a héten a Dűvő zenekartól sajátítottak el. Ez a közös bemutató remek zárása volt mind a tábornak, mind pedig az egész fesztiválnak. Másnap elérkezett a könnyes búcsú ideje és minden néptánccsoport, táncos, tanár, zenész hazatért.
Ez a néptánctalálkozó remek lehetőséget biztosít arra, hogy a hazától messze élő dél-amerikai magyar közösség megélhesse magyarságát, megőrizhesse a magyar hagyományokat, kultúrát és ezekben a közösségekben kialakult barátságokat tovább ápolja, erősítse.
Hatalmas köszönet illeti a házigazdát és a szervezőket, a São Paulói Magyar Házat és a Pántlika Néptáncegyüttes szorgos tagjait, hogy a Covidnak köszönhetően, 4 év után ilyen színvonalon létre tudták hozni ezt az eseményt. 2026-ban pedig folytatás Chilében, Santiago-ban, ahol a Duna Táncegyüttes veszi át a házigazda szerepét.
