Délelőtt kilenc órára érkeztem a Magyar Ház lángos sütödéjéhez. A munka már megkezdődött, az önkéntesek gyúrták, nyújtották, sütötték a "magyar kenyeret" a nyitás előtt fél órával. A Hungarian Society of Victoria bevételi forrásának egyharmada tulajdonképpen ezen a három napon gyűlik össze. Egyéb rendezvényeken nem tudnak haszonra szert tenni ilyen módon, ezért egy évben egyszer a Saanich Fair-en erejüket felülmúlva teljesítenek, kínálják a lángosokat napi 12 órán keresztül. Önkéntesek az egészen apróktól az idősebbekig részt vesznek a Magyar Ház fenntartásában, ki-ki a maga módján. A kisebbek adogatták a szalvétákat, mosolyogtak az ablakban. Sőt egy lelkes leányzó, Bíborka még a táncával is vevőket csalogatott a magyarokhoz. Hímzett ingben, babos kendővel a fején forogva nem is volt meglepő, hogy a bájos leányka csak úgy vonzotta a járókelőket, mint a mágnes. A felnőttek tésztát gyúrtak, zsíroztak, zsírt olvasztottak, a kasszában ültek vagy az ablakban szolgálták ki az éhes várakozókat, és válaszoltak a felmerülő kérdésekre. A közösségben sokan tökéletesen beszélnek magyarul, van, aki nehezen találja a szavakat, de olyan is akad, aki csak pár mondatot tud mondani. Mindannyian részt vesznek a munkában.
A kanadaiak közül sokan vannak, akik egész évben erre a különleges eledelre áhítoznak. Egy apuka két gyermekével várakozott a kacskaringózó sorban. Mikor az ablakhoz értek, a férfi két kézzel a lángos után nyúlva, sóvárogva mesélte, hogy tavaly bizony lemaradtak a lángosról. Mire a harmadik napon ideértek már elfogyott az összes, ezért akkor megfogadták, hogy idén időben érkeznek a magyarok különlegesen ízletes ételéért.
Hogyan eszik a juharszirup országában a lángost? Talán néhány magyarnak meghökkentő lehet - először számomra is az volt -, az emberek itt édesen eszik. Jól megcukrozva, fahéjjal megszórva. De miért ne lehetne így is finom? – gondoltam, és a lángosom csücskét megmártva az édes porban rájöttem: én azért maradok a megszokott, jól bevált tejfölös fokhagymás változatnál. Kifejezetten furcsa látványt nyújtottam az édes tömegben... A mellettünk virslit áruló német hölgy viccesen meg is jegyezte, hogy milyen sok tejföllel vagyok csak megelégedve. Akadtak azonban páran, akik vagy egy magyar ismerőstől, vagy egy magyarországi vakáció élményétől indíttatva már tejfölösen kívánták megenni a lángost. Emellett persze azért olyan bátor, kísérletező is volt, aki a kiskanál tejfölre szórta rá a fahéjat, biztos, ami biztos...
Nem is gondoltam még otthon, hogy közel 9000 km-t kell ahhoz megtennem, hogy életemben először ennyi lángost lássak egy helyen, sőt ekkora folyamatosan kígyózó sort egy lángos előtt. A fesztivál ideje alatt rengeteg magyar is ellátogatott a victoriai sütödéhez, környékbeli ismerősök, a közösség tagjai, de szép számmal tűntek fel még soha nem látott magyar sorstársak is.
A Magyar Ház több mint harminc éve üzemelteti lángossütő bódéját a környék legnagyobb piknikjének számító Saanich Fair-en. Nem számít, ki mikor érkezett ide, ki milyen korú, a magyar közösség irigylésre méltón összefogva tartja fenn az intézményét. Idén nagyjából 6000 lángost sikerült eladniuk a három nap alatt.
