Interjú Borsi Evetke őrsvezetővel
Mutatkozz be kérlek az olvasóknak!
Borsi Evetke vagyok, tizenhét éves. Nagyváradon születtem, ahonnan négy éve családommal Németországba költöztünk. Akkor megkerestük a stuttgarti magyar cserkészcsapatot, és azóta itt cserkészkedünk az öcsémmel, de a régi csapatomról sem feledkeztem meg, nyáron részt szoktam venni a csapattáborukon.
Mikor és hogyan kezdtél cserkészkedni? Ha jól tudom nem itt Stuttgartban.
Nagyváradon a tanító nénim cserkészvezető volt, és 2010 tavaszán elhívott egy toborzásra. Akkor voltam első osztályos, és kedvet kaptam a cserkészetre, így hát nekivágtam a nagy kalandnak. A lelkes kortársaimból indult is egy új őrs. Később a kisöcsém is a nyomdokaimba lépett.
Mikor és hol végezted el az őrsvezetőképzést? Milyen emlékeid vannak róla? Nyilván a titkokat ne áruld el azért!
2016-ban Nagyenyeden, Erdélyben. Még be sem töltöttem a tizennégy évet. Az őrsben én voltam a legfiatalabb, az altáborban – ha jól emlékszem – pedig a második legfiatalabb. De ez nem okozott gondot, próbáltam mindent beleadni, hogy jól felkészüljek az őrsvezetői létre. Rengeteget fejlődtem a tíz nap alatt, sok új élménnyel, tudással, és valljuk be, nagyon fáradtan tértem haza.
Szerintem sikerült jól felkészülnöd, nagyon jól vezeted a lányokat. Mesélj, kérlek az őrsödről! Mit csináltok egy őrsgyűlésen?
Öt lánynak vagyok az őrsvezetője, és a Puli nevet viseljük. Ha jó az idő, akkor az erdőben vagyunk. Azon kívül, hogy jó a levegő és van nagy tér pl. a játékhoz, szerintem az erdőben tartózkodás automatikusan természetismeretet is ad: hallod, hogy csicseregnek a madarak, látod, hogy mászik a hangya, érzed, hogy csíp a csalán, stb. Az őrsi gyűléseinknek továbbá fontos része a játék. Szerintem ez az egyik legjobb csapatösszerázó eszköz Sokat játszunk, de a tanulás is mindig játékos. Ezen kívül van egy őrsi naplónk, abba szoktunk írni és rajzolni, de nem maradhat el az őrsi ima és az őrsi beszélgetés sem.
Nálunk otthon – iskolai cserkészcsapatként – hétköznap voltak az őrsgyűlések, mindenkinek külön időpontban. Stuttgartban viszont hétvégére esnek a foglalkozások, és ilyenkor az egész csapat összegyűlik. Hogyan néz ki egy ilyen cserkészdélután?
Havonta két darab négyórás csapatfoglalkozás szokott lenni. Közösen kezdünk a cserkészindulóval, imával, a születésnaposok felköszöntésével és eligazításokkal. Ezután az aznapi tábortűz vezetője kiosztja az őrsvezetőknek a tábortűzi jelenetük témáját, majd az őrsgyűlések következnek, amit jó időben a csapatotthonhoz közeli erdőben szoktunk tartani. Ezután uzsonnázunk, majd megint a csapatban játsszunk és valami hasznost tudást sajátítunk el. A foglalkozást egy gyertyás tábortűzzel zárjuk, ami során népdalokat éneklünk, játszunk, és megnézzük a jeleneteket.
Számomra nagy váltás volt egy anyaországi csapatból érkezve becsatlakozni egy diaszpórában működő csapat életébe. A te életedben is volt egy hasonló eset. Így a négy év távlatából visszatekintve hogyan látod, mik a különbségek és hasonlóságok a nagyváradi és a stuttgarti cserkészet között?
Vidámság, csapatszellem, hit, természetszeretet... ez mind Stuttgartban és Nagyváradon is megvan, és a táborok is hasonlóan zajlanak. A különbség inkább az, hogy Stuttgartban a magyarságon van a fókusz: a hagyományokon, történelmen, népdalokon, és az irodalomról is szó esik néha. Ezeket Nagyváradon a cserkészek az iskolában megtanulják. A magyarság Nagyváradon is a cserkészet része, de Stuttgartban ez a leglényegesebb.
Mit üzennél azoknak, akik gondolkoznak, hogy elvigyék a gyereküket egy stuttgarti cserkészfoglalkozásra?
Ha szeretnéd, hogy a gyermeked egy vidám, éneklős, befogadó, keresztény magyar csapat része legyen, és egyben a világ legnagyobb ifjúságnevelő mozgalmához tartozzon, akkor tárt karokkal várunk!
Mit ad szerinted a cserkészet a diaszpóra magyarságának?
Egy szóban összefoglalva: megmaradást. Magyar szülőként megtaníthatod a gyerekedet folyékonyan írni és olvasni magyarul, megismertetheted vele a magyar történelmet, megtaníthatod neki a magyar népdalokat, elolvastathatod vele a magyar szépirodalmat. Ez nagy önfegyelmet és türelmet igényel mindkettőtök részéről, de megcsinálhatod. Viszont egy dogot nem tudsz neki TE megadni. És ez a közösség. Szerintem a magyarság megőrzéséhez a legfontosabbak a magyar barátok. Ez pedig a cserkészet velejárója. Meg azért az sem mindegy, hogy a gyerek bemagolja, hogy a honfoglalást Árpád fejedelem vezette 895 körül, vagy egy táborban átéli, hogy Árpáddal együtt foglalja el az Új Hazát. A cserkészet által mindenki játszva marad meg magyarnak.
Ez egy nagyon szép gondolat, köszönöm szépen! Még néhány rövid kérdést teszek fel így a beszélgetés végéhez közeledve. Melyik a kedvenc cserkészjátékod?
Ez egy nehéz kérdés. Sok van belőle. De, ha mindenképp választanom kell, akkor talán a számháború.
Hát igen, nincs tábor egy hatalmas számháború nélkül, én kapásból fel tudok sorolni néhány legendás ütközetet. Neked mi volt a legjobb tábori élményed?
A legjobb tábori élményem egy egynapos kenutúra volt. Nagyon feldobta tábor napjait, jó volt egy egész nap vízen lenni. Kenuzás közben kiszedtük a szemetet a folyóból. Autógumitól kezdve, vázán át a teli sörös rekeszig mindent találtunk. Nagyon jó volt a hangulat, végig énekeltünk.
Ez remekül hangzik. Reméljük, hamarosan újra összegyűlhetünk, és folytathatjuk a cserkészfoglalkozásokat. A távolabbi jövőre tekintve, mik a terveid?
Szeretném elvégezni vagy a segédtiszti, vagy a kiscserkész-segédtiszti képzést.
Hajrá, csak bátorítani tudlak rá! Köszönöm a beszélgetést Evetke, jó munkát!
Légy résen!
