Hónapok óta tervezgettük az utunkat és programjainkat Nelsonba. Egy moldvai népviselettel teli nagy bőrönddel kora reggel elindultunk a reptérre Póda Petrával, az ösztöndíjas társammal. Nagyon vártuk ezt a pár napot, hiszen egyikünk sem volt még Nelsonban.
A reptéren Mák Júlia várt minket kislányával. Szerencsénkre az idő gyönyörű volt, így a hétvégi programra való bevásárlás után volt egy kis időnk még szétnézni a kicsi város központjában. Megnéztük többek között a katedrálist és a Centre of New Zealand-et is. A városi túra után még úgy döntöttünk, hogy mivel a szállásunk közel volt a tengerparthoz, ott fogjuk megnézni az aznapi naplementét, ami lélegzetelállító volt.
Másnap Cable Bay-be tettünk egy kirándulást, és habár nehéz volt a séta felfelé, a látvány mindenért kárpótolt.
Vasárnap már reggeltől a délután kettőkor kezdődő programokra készültünk. A gyönyörű Fairfield House adott helyszínt ennek a csodás magyar eseménynek. Előkészítettük a kincskeresést, amelynek keretében a gyerekek nyomokon keresztül találhatták meg Artúr király koronáját, amit ha visszajuttattak neki, Artúr király édességgel jutalmazta meg őket. Ezenkívül a gyerekeknek volt még kézműves asztal és “minikvíz” is Magyarországról.
A megnyitót egy Margaret Island dallal indítottam, miközben fél év után újra zongorán kísérhettem magam. Ezután Hetesy Zsolt Nagykövet Úr és Pole-Bokor Bea nyitóbeszéde következett, ami után egy rövid táncbemutatón és körtáncon vehettek részt a táncolni vágyók.
Ezután finom babgulyás várta a vendégeket, megkezdődtek a gyerekprogramok, később pedig az Aucklandben már júniusban bemutatott Kocsmakvízt élvezhették a felnőttek. A sok színes programnak köszönhetően az idő olyan gyorsan eltelt, hogy észre sem vettük, hogy lassan ideje pakolni, elhagyni a helyet.
Csodálatos élményekkel gazdagodtam ebben a néhány napban és nagyon hálás vagyok az ottani közösségnek, hogy ilyen szeretettel fogadtak minket Nelsonban. Remélem lesz még lehetőségem velük a jövőben valamilyen formában találkozni.
