Ismét óriási sikert aratott a cserkészek téli tábora
Mínuszok ide vagy oda – jégvirág az ablakon, hóesés, fagy –, de a cserkészeket semmi sem riasztja vissza! Január utolsó hétvégéjén tartotta kétnapos téli kirándulását a clevelandi 34. leány cserkészcsapat és a 14. cserkészcsapat az Ohio állambeli Camp Whitewood táborhelyen.
Ez volt életem első cserkésztábora, így mondanom sem kell, gondban voltam a bepakoláskor: mit is vigyek magammal? Akárkit kérdeztem, rövid, tömör választ kaptam: bármit, csak meleg legyen! Ennek szellemében felnyaláboltam a létező összes téli ruhámat, majd péntek délután, egy rövid időutazás segítségével, megérkeztem Salamon király és I. Béla király hatalmi viszályával átszőtt, XI. századi Magyarországra.
Egy jó cserkésztáborhoz híven az ott töltött napokat keretmesébe ágyaztuk, játékos formában ismertetve a gyerekekkel a magyar történelem egy-egy szeletét. Így történt, hogy a péntek esti tábortűz népdalait Salamon és Béla erőpróbái szakították félbe, majd Béla lázadó seregébe állva komoly hógolyócsatát vívtunk a Salamont támogató gyerkőcökkel.
A szombati vacsorát pedig csak a békeszerződés aláírását követően lehetett elfogyasztani. Azt, hogy Salamon végül megvakíttatta Bélát, a fülébe pedig ólmot öntetett, inkább a történelemkönyvek lapjain hagytuk…
Életem során számos táborban vettem már részt – hol gyerekként, hol tánctanárként, hol szervezőként. Láttam, milyen egy jó tábor, hogyan lehet tartalmasan lekötni a gyerekeket, egyensúlyban tartani a játékkal és munkával töltött órákat, felejthetetlen élményekkel gazdagítani őket.
De az, hogy három napon keresztül minden apró mozzanatot egy teljesen más korba repülve éljünk át, mindenki a saját szerepében maradva – ez valami fantasztikus. Ha egy dolgot hazavinnék és átültetném a mindennapokba, akkor ez lenne az! Hihetetlen, hogy mennyit hozzátett a tábor hangulatához a reggeli közben bemasírozó katonák csizmájának robaja.
A történelmi mese mellett természetesen számos feladat is várt a cserkészekre. Szombat délelőtt örsönként remekeltek a különféle állomásokon:
Térképészeti és rovásírásos feladványok
Természetismereti óra
Csomózási gyakorlat
Téli elsősegély és tűzgyújtási tanfolyam
A hétvége csúcspontját kétségkívül a délutáni szánkózás jelentette. Évek óta nem volt ekkora szerencsénk az időjárással! Sárdagasztás helyett verőfényes napsütésben csillogó, tiszta havas domboldal várta a szánkózó csapatot. Rég nem csináltam ilyet, az ember el is felejti, milyen örömet tud okozni a hóban hempergés és a hógolyócsata.
Késő délután népdaléneklés közben melegedtünk a kandalló mellett, majd egy tájékozódási gyakorlattal egybekötött kincskeresés indult a tábor területén.
Arra azonban én sem számítottam, hogy a legbátrabb fiúk a második éjszakát a csillagok alatt töltik. A tűzrakóhely mellett, ponyvák és szalma segítségével kialakították a saját kis „szállásukat”, és egészen reggelig kint maradtak. Hogy valójában mennyit sikerült aludniuk, és hogy mennyire fáztak, azt nem sikerült kiderítenem… de minden tiszteletem az övék – én biztos nem vállalkoztam volna erre!
Szombat este a tábortűz végén felavatták a kiscserkészeket, akik az eskütételt követően az újonnan kapott kék cserkésznyakkendővel a nyakukban hajtották álomra fejüket. Késő este pedig fergeteges táncházzal zártuk a napot!
Vasárnapra már csak a takarítás és rendrakás maradt, ami olyan gördülékenyen ment, hogy a zászlólevonás és a szülők érkezése között a gyerekek még egy utolsó szánkózásra is sort kerítettek.
Vizesen, kicsit átfázva, de boldogan szálltam be az autóba, hogy visszarepüljek a XXI. századi Clevelandbe.
Hogy mi lesz a tavaszi tábor tematikája? Még nem tudom, de kíváncsian várom!
