Elsőként, ünnepi beszédével Tarlós István nyitotta meg a rendezvényt, majd a közös koszorúzás után Michael Häupl emlékezett meg az ’56-os eseményekről.
Tarlós István, Budapest főpolgármester beszédében felidézte, hogy az ’56-os forradalom után „a magyar szabadságharcosok és családjaik kénytelenek voltak elmenekülni Magyarországról. Az otthon maradottak közül is családok ezreinek tették tönkre az éltét és jövőjét. A forradalom utáni félelmetes időkben a nyugati világ kapuját Ausztria jelentette a magyarok számára. Néhány hét alatt körülbelül kétszázezer ember hagyta el Magyarországot, akik közül mintegy száznyolcvanezren éppen ide Ausztriába jöhettek.”
Emlékező szavaiban elmondta: „…míg a tengerentúlról csak biztató szavak érkeztek, segítség nem, addig itt Nyugat-Európában a közvéleményt sokkolta a Szovjetunió brutális fellépése és Nyugat-Európa a magyar felkelők élet halál harcát feszült, sőt aggódó figyelemmel és kitüntetett szimpátiával kísérte. Ausztria a nyugat-európai országok között is az élen járt. Ausztriában különleges együttérzéssel fogadták honfitársainkat, sőt itt kifejezett bámulatot váltott ki az a hősies ellenállás, amit a világ akkori egyik legerősebb hadseregével szemben fejtettek ki a magyar forradalmárok… A szovjetek elől menekülő magyarok közül végül csaknem húszezren végleges hazájuknak választották Ausztriát. Mi magyarok hálával tartozunk Ausztriának a mai napig is, és az osztrák embereknek a hatvan évvel ezelőtti honfitársainknak nyújtott segítségért… Az osztrákok önzetlen segítségére emlékezet bennünket az az emléktábla is a 60. évfordulón, amit a két főváros 2007-ben állított, és amit a nagykövetség támogatásával most főpolgármesterúrral közösen fogunk megkoszorúzni.”
Michael Häupl, Bécs főpolgármestere arról beszélt, hogy ez mai rendezvény több, mint egy baráti találkozó a két polgármester között: ez a közös barátság találkozója. A szovjet megtorlás elöl menekülők Ausztria számára nagy kihívást jelentettek, hiszen abban az időben pont egy éve nyerte vissza Ausztria a szuverenitását. Egy másodpercig sem volt kérdés, hogy az osztrák lakosság segítsen-e, egyértelmű volt, hogy ebben a helyzetben segíteni kell a szovjet tankok elől menekülőknek. Felidézte személyes élményét, első találkozását egy magyar menekülő családdal.
Beszédében kiemelte: az együttélés kulcsa a kölcsönös tisztelet, egymás megbecsülése, a nyelvtanulás, ez az út vezet az integráció felé. A magyar forradalom leverése, a berlini falnak a megépítése, a lengyel katonai diktatúra, a prágai tavasz, a boszniai háború mind olyan események, amelyek emlékeztetnek bennünket arra, hogy az emberjogúság egy nagyon fontos tényező a mi világunkban.
(A Trautson-palota Mária Terézia Magyar Testőrgárdájának székhelye volt. Később a magyar állam tulajdonába került, majd 1924 és 1963 között a Collegium Hungaricumnak adott otthont. Híres ösztöndíjasai voltak például Benda Kálmán, Bibó István, Keresztury Dezső, Kosáry Domokos. A nagy díszteremben magyar testőrkapitányok portréi, az épület mellett Bessenyei György mellszobra látható. Ezt követően az osztrák állam vásárolta meg. Az épület ma Ausztria külügyminisztériuma.)
