Szent György hava az Itapocu-völgyben
A Jaraguá do Sul-i Magyar Egyesület tagjai rendelkezésére eddig heti nyolc magyarnyelv-óra állt, melyekből a péntek esti kifejezetten a magyar nyelvű szóbeli kommunikációt segítette elő. A diákok kérésére ettől a hónaptól kezdve heti plusz két tanórát biztosítunk a magyar kultúra alaposabb megismerése céljából. Ezek az órák jelenleg portugálul folynak, egyre több magyar szó, kifejezés és mondat elsajátításával. Reméljük, hogy idővel a portugál háttérbe szorul ezekben a beszélgetésekben, még nagyobb teret engedve a magyar nyelvnek.
Április 11-én itt, Dél-Brazíliában is megemlékeztünk a magyar költészet napjáról. Huszonkét bátor, a magyar nyelvet idegen nyelvként tanuló tanítványommal versfolyamként szavaltuk el Radnóti Miklós: Nem tudhatom… című költeményét. A verstanulás izgalma, a közös munka, a megindító végeredmény igazán boldoggá tette a helyi magyar közösséget. A vers által közelebb éreztük magunkat a Radnóti által leírt anyaországhoz, a jaraguá-i magyarok őseinek hazájához.
Idén Húsvétkor a helyi magyarság több magyar ünnepi népszokást is megismerhetett. Megmutattam, hogyan festettem tojást Magyarországról hozott tojásfestékkel. A tanítványaim alig várják, hogy személyesen együtt is készíthessünk szebbnél szebb tojásokat a veszélyhelyzet után. Felfedeztük a húsvéti locsolás hagyományát. Olyan inspiráló volt ez a népszokás a helyi magyarok körében, hogy még virtuális locsolásban is részesültem. Megható volt látni az életükben először locsoló magyar leszármazottak izgatottságát, örömét. Volt olyan idősebb egyesületi tag, aki most értette meg, hogy a nagypapa miért is locsolta meg a nagymamát annak idején Húsvéthétfőn.
Így telnek hát április néha bolondos napjai itt Jaraguá do Sul-ban, a dél-brazíliai őserdőkkel körülvett városban. Még az is előfordult nemrég, hogy a szomszéd wifi kódjával csak az erkélyről tudtam a magyarórát megtartani. Ugyan már beköszöntött a brazil ősz, de mi továbbra is kitartunk és összetartunk, kedvünk nem szegheti semmi nehézség. Habár még sok idő van hátra, bizakodva várjuk a tavaszt, a kikeletet.
