Bernardo Pollero Koleszárt az Uruguayi Magyar Otthonban ismertem meg az egyik középhaladó csoportom tagjaként. Bernardo az Uruguayi Magyar Otthon (UMO) nyelvtanfolyamain kezdte magyar nyelvi tanulmányait. 2019. július 22-től augusztus 16-ig a Balassi Intézet Nyári Egyetemének keretein belül vett részt egy négy hetes, 80 magyarórából és számos egyéb kultúrális tevékenységből álló program sorozaton. A jelentkezési procedúráról és a sokszínű programokról egy kellemes montevidói újhullámos kávézóban, a Cultóban beszélgettünk.
Mesélted, hogy édesanyád ágáról rendelkezel magyar felmenőkkel.
Igen. Anyukám oldaláról mindkét nagyszülőm magyar volt. Mai napig vannak rokonaink Romániában.
Ezek szerint Erdélyből származnak a nagyszüleid?
A nagymamám hargitai székely volt, nagyapám pedig Temesvár mellett született.
Mi hozta őket Uruguayba?
Az 1920-as évektől kezdődően az 1940-es évekig egyes dél-amerikai országok, mint Venezuela, Brazília, Chile, Argentína és Uruguay nagy ütemben kezdtek fejlődni. Volt bőven munkalehetőség, ezért ezt a földrészt óriási mértékben érintette a háborúk és szociális problémák sújtotta Európa migrációs hulláma. A bevándorlók között nagy számban érkeztek magyarok. Főként kétkezi munkásemberekre volt szükség: cipészekre, építőmunkásokra, gyárimunkásokra, kovácsokra, órásokra, festőkre. Az nagyapám például autófestéssel foglalkozott.
Tehát a nagyszüleid révén kezdtél el magyarul tanulni?
Igen. Gyerekként sokat jártunk magyar közösségekbe. Akkoriban a Magyar Otthonon kívül más hasonló klubok is léteztek. Minden szombaton eljártunk egyikbe-másikba. Dalokat és mondókákat tanítottak nekünk, de gyerekként nem fogtam fel ennek a jelentőségét. Inkább focizni és játszani akartam. A nagyszüleim halála után pedig sajnos már nem volt lehetőség a gyakorlásra. Felnőtt fejjel kezdtem el módszeresen magyar órákra járni 5-6 évvel ezelőtt.
Honnan szereztél tudomást a Balassi Intézet nyári iskolájáról, és az ösztöndíj-lehetőségekről?
A Magyar Otthonnak köszönhetően. Ők tesznek közzé nálunk minden magyar ösztöndíjjal kapcsolatos információt. Hasonló lehetőségek már korábban is léteztek, mielőtt Uruguayban elkezdődtek volna a KCSP által szervezett magyar kurzusok. Ha jól emlékszem az unokatestvérem először hét vagy nyolc évvel ezelőtt jutott el Budapestre a Balassi Intézet egyik pályázatának köszönhetően, de az nem ugyanez a nyári iskola program volt, amin most én honfitársammal Fernando Antelóval részt vettem. Az unokahúgom egy évet töltött a magyar fővárosban, míg mi egy hónapot. Tehát több féle ösztöndíj is létezik, de erről a nyári iskola tipusú kurzusról én ebben az évben értesültem először.
Számomra ez a lehetőség ideális volt arra, hogy Magyarországon csiszolhassam a nyelvtudásom, hiszen ideköt a család és a munkám. Egy évre lehetetlen lett volna elhagynom Uruguayt. Páran belekezdtünk a jelentkezési procedúrába, és végül az Uruguayi Magyar Otthonból kettőnknek ítéltek ösztöndíjat.
Ezek a lehetőségek csak olyanok számára elérhetőek, akik magyar felmenőkkel rendelkeznek, vagy széleskörből bárki jelentkezhet?
Én úgy gondolom, nem kritérium magyar felmenőkkel rendelkezni, hogy élhess ezzel a lehetőséggel. Ebben az évben tudomásom szerint hatvan teljeskörű ösztöndíjat hirdettek meg. Teljeskörű alatt értem, hogy az ösztöndíj magábanfoglalta a kollégiumi elszállásolásunkat, a napi háromszori étkezésünket, a magyar tanfolyamot, a tömegközlekedést és a programokat a négy hét során. Egyedül a repjegyet nem fedezte. Ezen felül még volt húsz tanuló, akik elmondásuk szerint önköltséges úton vettek részt a programban. Az így összegyűlt 80 résztvevőnek megkockáztatom, hogy a fele sem rendelkezett magyar felmenőkkel. A többség más okokból tanul magyarul.
Milyen származásúak voltak a program résztvevői?
A világ minden tájáról jöttek tanulók. Afrikán kívül az összes kontinens képviseltetve volt. Sok latinamerikai, köztük brazilok, mexikóiak, uruguayiak, Európából litvánok, lengyelek, spanyolok, oroszok, Ázsiából Kazahsztánból, Japánból, Vietnámból, és Kínából, de Ausztráliából is jöttek érdeklődők.
Tudnál mondani pár szót a jelentkezési procedúráról?
A Magyar Otthontól érkezett az email a pályázatról. A benyújtáshoz szükség volt a pályázati űrlapra, egy motivációs levélre, önéletrajzra és ajánlólevélre is. Az én esetemben minden angolul, de persze ha a magyar tudásod engedte, akkor mindezt magyarul is prezentálhattad.
Ez volt az első alkalom, hogy Magyarországra látogattál?
Nem, ez volt a második, és a jövőben szeretnék még visszatérni. Ezúttal Erdélybe és Székelyföldre nem tudtam eljutni. Mivel a családom onnan származik, szeretném ezt az elmaradásomat pótolni. Reményeim szerint édesanyámmal, aki már 20 éve nem látta a rokonait.
Mesélnél a program felépítéséről? Hogy nézett ki egy napotok vagy hetetek? Milyen helyekre tudtatok ellátogatni a program keretein belül?
Amikor megérkeztünk, kétágyas kollégiumi szobákban szállásoltak el bennünket a Balassi Intézetben Budán. Habár a város egy félreeső részén található, nagyon szép hely, és én szerettem ott lakni. Az első nap irattak velünk egy szintfelmérő tesztet, hogy csoportokba osszanak bennünket a magyar tudásunknak megfelelően, majd a négy hét alatt ilyen felosztásban tanultunk délelőttönként. Volt egy nyelvóránk 9-től 12:30-ig, majd egy szünet után a délután folyamán műhelymunkákkal vagy kirándulásokkal folytattuk: magyar történelemmel, irodalommal kapcsolatos beszélgetések, néptánc és kézműves foglalkozások, illetve magyar filmvetítések, múzeumlátogatások. Mindez ott a Balassi Intézet épületén belül történt, ami rendelkezik előadóteremmel, étkezdével, tantermekkel és persze a kollégiummal.
Szombatonként kirándultunk. Például egyszer Balatonfüredre, majd a közeli borospincékbe látogattunk, másik szombaton Szentendrére a Skanzenbe. Vasárnaponként nem voltak szerevezett programok, így én elmentem többek között Pécsre, Szegedre és Székesfehérvárra.
Hogy tetszettek a programok?
Többségében nagyon. A kirándulások különösen. Szentendre és a bortúra elbűvölő volt, az irodalom- és történele moktatást pedig kifejezetten jó ötletnek tartom. Ez utóbbit szívesen tanultam volna mélyrehatóbban. Szerintem nagyon fontos lenne egy részletes és objektív történelmi áttekintés, figyelembe véve Magyarország oly régre visszanyúló múltját és jelenlegi uniós szerepét. Mondjuk az is igaz, hogy én már előzetes tudással érkeztem. Az én elvárásaim így lehet, magasabbak voltak a történelemórákkal kapcsolatban, mint az átlag tanulóké. Talán ez az egyetlen, amit változtatnék a program felépítésén. Összességében egy nagyon összetett és érdekes élmény volt a nyári egyetem.
Az interjút készítette: Frimpong-Manso Zsanett
