Az Ausztriában működő magyar és magyarul beszélő katolikus lelkipásztorok évi egyszeri találkozóját tizenegy évvel ezelőttig rendszeresen megszervezték Bécsben, azután ez a hagyomány esztendőkön át szünetelt. Pál László, kismartoni püspöki helynök elevenítette fel újra, az erre való igény észlelése és Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű lelkészségek igazgatójának biztatása nyomán. Így öt éve ismét összejönnek Vízkereszt után Kismartonban a magyar lelkészek és eltöltenek együtt két-három, programokban gazdag, tartalmas napot.
Január 9-én, az idei találkozás nyitóestéjén a házigazda Pál László meghívására Felső-Ausztriából Szabó Jenő Linz-Pöstlingberg-i, Ilk Antal-József alkoveni és Vencser László linzi, Stájerországból Molnár Ottó gráci és Holló István Deutschlandsberg-i, Tirolból Nagy-György Attila dél-tiroli/innsbrucki, Burgenlandból a felvidéki származású Jăn Wechter alsómedvesi (Grossmürbisch), Alsó-Ausztriából Szomszéd Tamás bécsújhelyi lelkészek, Bécsből pedig Varga János, a Pázmáneum rektora érkezett meg a találkozó helyszínére, Kismartonba. Másnap csatlakozott a társasághoz a temesvári egyházmegyés, német ajkú Ghinari János felsőlászlói (Oberloisdorf) plébános – aki kéthetente magyar nyelven is misézik a középpulyai magyaroknak –, valamint a nemrég Alsóőrre került Gáspár Adalbert bencés szerzetes. A találkozó második napján a lelkészek Kőszegen a verbita rend Szent Imre Missziós és Lelkigyakorlatos Házának kápolnájában mutattak be szentmisét. Nagy-György Attila főcelebránssal és ausztriai paptársaival a vendéglátók részéről együtt koncelebrált a lengyelországi születésű, a magyar nyelvet hibátlanul használó Wolowicz Ádám verbita szerzetes, tartományi gondnok is.
Szentbeszédében a Vas megyei születésű Szabó Jenő atya Kőszeghez fűződő személyes emlékeire tekintett vissza, hiszen a hetvenes években, kollégistaként, itt végezte gimnáziumi tanulmányait. Megemlítette azt is: ha az ember több nyelvet beszél, akkor jön rá igazán, hogy milyen szép a magyar nyelv. Példaként az ige szót hozta fel: miközben mi azt mondjuk, hogy „az evangélium igéi”, „ez az Isten igéje”, a német úgy fogalmaz, hogy „Isten szava”. Az ige és a szó között különbség van: az ige cselekszik, azaz cselekvést hordozó kifejezés – magyarázta a szónok. Tanulmányaira visszatérve, erősen kifogásolta, hogy annak idején a hitet teljesen száműzték a tantermekből és a tankönyvekből. „Becsaptak bennünket, amikor nem mondták el nekünk, hogy van egy másik nézet is a történelemben, a tudományban, és ezzel megtagadták tőlünk a választás lehetőségét” – fogalmazott. Még az irodalmi művek fordításából is kihagyták a vallási vonatkozásokat, tette hozzá. A szabadság, amit ma megélünk, nagy vívmány, állapította meg, és feladatként azt jelölte meg, hogy a fiatalok ezt fenntartsák.
A szabadon megfogalmazott egyetemes könyörgésekben Nagy-György Attila azért fohászkodott, hogy az Isten igéje bennünk gyökeret eresszen és az életünk Isten igéje szerint alakuljon. Szabó Jenő azért imádkozott, hogy Kőszeg gyökerei megmaradjanak a hit terén is, az új szőlőhajtás jelképe jó termést hozzon, a hithajtás is nőjön, és ebből jó keresztény kőszegi bor teremjen. Holló István hozzátartozóinkért, szüleinkért, testvéreinkért fohászkodott, és azokért, akik már nincsenek közöttünk. Vencser László azt kérte Istentől, hogy az Ausztria-szerte több mint harminc népcsoporthoz tartozó mintegy félmillió hívő lelki gondozását ellátó lelkészeket és azok munkatársait segítse nehéz szolgálatuk teljesítésében. Molnár Ottó a papok jótevőiért, az értük buzgón imádkozókért, a munkájukat és az egyházat támogatókért fordult áldást kérő szavaival Istenhez. Ilk Antal-József a világ békéjéért, a jóakaratú emberekért imádkozott, és azért, hogy Isten vezessen bennünket ebben az új esztendőben és életünkben az Ő kegyelme által és szent akarata szerint. Gáspár Adalbert atya minden olyan keresztény testvérünkért kérte az imát, akik üldözések közepette élik meg hitüket. Az egyetemes könyörgések sorát Varga János zárta, ezekkel a szavakkal: „Áldd meg, Urunk, a nagy egyházat, hogy egységben, békességben, igazságban, irgalomban és szeretetben szolgáljunk Téged és szolgáljuk embertársainkat.”
Szentmise után Wolowicz Ádám, a verbiták kőszegi házának gazdasági vezetője áttekintette a Szent Arnold Janssen (1837–1909) német pap által alapított Isten Ige Társasága verbita missziós rend történetét. Menteni kell azoknak az embereknek a lelkét, akik messze vannak – a rend megalapítása ebben a küldetéstudatban gyökerezik. Magyarországra száz évvel ezelőtt, 1916-ban érkeztek az első rendtagok. A Pécsi Egyházmegye területén lévő Máriakéménden telepedtek le. Nem sokkal később ezt a helyet elhagyva Budapest közelében, Budatétényen, majd Kőszegen és Kiskunfélegyházán alapítottak missziósházat. Kőszegen jelenleg tízen szolgálnak, a magyarországiak mellett Lengyelországból és Indonéziából érkezettek.
Rostás Sándor nyugalmazott verbita atya az ausztriai lelkészeknek tartott előadásában elmondta, hogy a szerzetesrendek feloszlatása után mint titkos verbita a szegedi szemináriumban folytatta tanulmányait, egyházmegyés papként tevékenykedett, és csak a rendszerváltozás után, hatvanévesen – amikor felfedhette, hogy ő verbita szerzetes – teljesült az álma, hogy misszióba menjen. Beszélt dél-amerikai emlékeiről – öt évig dolgozott Argentína északi részén, Misiones tartományban az őserdőben, guaranai indiánok között – és néhány magával hozott, ereklyeként őrzött emléktárgyat is bemutatott, így egy a jezsuita redukciók területéről előkerült kelyhet és egy pipát, amit az egyik indián törzsfőnöktől kapott.
Sándor atya érdekes előadása, majd a verbita szerzetesekkel közösen elfogyasztott ebéd után az ausztriai lelkészek Harangozó Vilmos plébános vezetésével megtekintették Kőszegen a Szent Imre- és a Szent Jakab-templomokat, valamint a Jézus Szíve-plébániatemplomot, majd visszatértek Kismartonba. Útközben a Felsőpulyai járás Lók (Unterfrauenhaid) községében meglátogatták a ditrói születésű Szőcs-házaspárt, Manyit és Jánost, akiknek a minden elképzelést messze felülmúló vendégszeretete mindenkit teljesen lenyűgözött. A csoport ilyetén tartalmas, ismereteket és élményeket egyaránt gazdagító órák után érkezett vissza Kismartonba, hogy este újabb nagyszerű pillanatokat éljen át: egy egész estés találkozást Ägidius Zsifkovics kismartoni püspökkel.
A csoport tiszteletére kezdeményezett találkozón a kismartoni püspökségen a vacsoraasztalnál a horvát anyanyelvű Zsifkovics püspök ezeket a szavakat intézte vendégeihez: „Kedves Paptestvérek! Nagy öröm számomra, hogy találkozhatom veletek és együtt lehetünk imában és az asztalnál, a vacsoránál. Köszönöm, hogy itt vagytok egymással és velem találkozni. A kismartoni püspöknek, nekem különös történelmi kapcsolatom van a magyar hívekkel. Köszönet illeti az Ausztriában élő magyar közösségeket és híveket, különösen a Burgenlandban élő különféle népcsoportokat. Külön köszönöm lelkipásztoraik: a ti értékes munkátokat. Köszönet a magyarországi egyházakkal való jó együttműködésért, különösen a szomszédos győri és szombathelyi egyházmegyékkel. Köszönet a Pál Laci vezette magyar szakosztály értékes munkájáért. Isten áldását kívánom a 2017-es évre. Legyetek tudatában annak, hogy a kismartoni püspökségen mindig támogatóra találtok a magyarságért végzett munkátokban is. Isten hozott, Isten fizesse, boldog új évet kívánok és Isten áldd meg a magyart!”
Vacsora után Zsifkovics püspök bevezette a csoportot a kápolnába és ott közösen elénekelték a Boldogasszony anyánk énekünket.
A találkozót a Kőrösi Csoma Sándor Program ausztriai ösztöndíjasaként e sorok írója is végigkísérte és a nemrég lezárult Márton Áron-emlékév ausztriai eseményeiről tájékoztatta a lelkészeket. E szerint a programsorozathoz az ausztriai magyarok hat város (Linz, Wels, Innsbruck, Grác, Bécs és Gyulafehérvár) nyolc helyszínén összesen tizenegy programelemmel: számos előadással, kiállításmegnyitókkal, szentmisékkel, emléküléssel, zarándoklattal, e mellett exkluzív megnyilatkozásokkal: kortanúval készült interjúkkal, soha nem publikált fényképek és szövegek közreadásával és más aktivitásokkal: például anyanyelvmegőrző és olvasásösztönző játékos vetélkedővel csatlakoztak. Mindez a Petőfi Sándor- és a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében valósult meg.
Az ausztriai magyar és magyarul beszélő katolikus lelkészek legközelebb 2018 januárjában, Vízkereszt után találkoznak ismét Kismartonban.
