Az augusztus 20-i ünnepség mindig különleges alkalom a magyar közösségek életében, külföldön pedig talán még nagyobb jelentőséget kap. Ilyenkor különösen erősen érezhető, hogy a több ezer kilométeres távolság ellenére milyen szoros kapcsolat fűzi össze a Sydneyben élő magyarokat Magyarországgal és egymással. Idén nekem személyesen is különösen emlékezetes volt ez az ünnep, hiszen aktívan részt vehettem a Magyar Házban megrendezett eseményen, amelyre rengeteg helyi magyar érkezett.
Az ünnepi programra már jóval augusztus 20. előtt elkezdődött a felkészülés. Egy ilyen műsort nem egyszerű összeállítani, hiszen sok különböző szereplő munkáját és produkcióját kell összehangolni. Végül azonban egy igazán színes műsor állt össze, amelyben több korosztály és többféle tehetség is megmutatkozhatott. Volt, aki tánccal készült, más énekelt, verset mondott, én pedig az ünnepi beszéd megtartásának feladatát kaptam.
Számomra külön megtiszteltetés volt, hogy ezen a napon én mondhattam el az ünnepi beszédet. Igyekeztem úgy felkészülni, hogy ne csupán történelmi eseményeket idézzek fel, hanem arról is beszéljek, mit jelenthet Szent István öröksége egy ma, a világ másik felén élő magyar számára. Ausztráliában különösen fontos kérdés, hogyan tudjuk úgy megőrizni a magyar identitásunkat, hogy közben egy másik országban éljük a mindennapjainkat. Augusztus 20. erre minden évben jó alkalmat ad arra, hogy egy pillanatra megálljunk, és tudatosítsuk, honnan jöttünk, milyen közösséghez tartozunk, és mit szeretnénk továbbadni a következő generációnak.
A beszéd mellett a műsor többi része is sok munkát igényelt. A táncosoknak, énekeseknek és versmondóknak külön-külön kellett felkészülniük, majd ezeket a produkciókat egy egységes műsorrá kellett összeállítani. Nem volt mindig egyszerű összehangolni a próbákat és az egyes szereplőket, de éppen ettől vált különösen értékessé a végeredmény. Jó volt látni, hogy mindenki a maga eszközeivel próbált hozzátenni valamit az ünnephez.
Végül az egész rendezvény hatalmas sikert aratott. Rengeteg ember gyűlt össze a Magyar Házban, és az egész eseménynek olyan hangulata volt, amelyet nehéz máshol megtapasztalni. A különböző generációk együtt ünnepeltek: idősek, fiatalok, családok és gyermekek egyaránt jelen voltak. Jó volt látni, hogy a magyar ünnepek nemcsak azok számára fontosak, akik Magyarországon születtek vagy hosszabb időt töltöttek ott, hanem a fiatalabb generáció számára is, akik már egy másik országban nőnek fel.
Számomra az egyik legszebb része ezeknek az alkalmaknak éppen az, hogy ilyenkor különösen láthatóvá válik a magyar közösség összetartása. Mindenki hozzátesz valamit a maga módján. Van, aki a szervezésben segít, más fellép, valaki süteményt hoz, más a technikai háttérben dolgozik, vagy egyszerűen csak eljön és jelenlétével támogatja az eseményt. Ezek az apró hozzájárulások együtt tesznek egy rendezvényt igazán közösségivé.
Az augusztus 20-i esemény számomra ezért nemcsak egy újabb program volt a sok közül, hanem annak megtapasztalása, hogy milyen erős közösség alakult ki itt Sydneyben. Jó érzés volt látni, hogy egy ilyen távoli országban is ennyien fontosnak tartják Szent István ünnepét, és időt, energiát szánnak arra, hogy együtt emlékezzünk és ünnepeljünk.
