A diaszpórában élő magyar közösségekben minden néptáncfoglalkozás egy apró csoda hiszen a gyerekek a játék, a mozgás és a dallam segítségével tanulják meg az anyanyelvet, miközben a népi hagyományok világába lépnek
„Én [...] azért tartom sokra a népköltészetet, mivel több a kultúrája. Nemcsak a könyvekben rejlik a kultúra. Kultúra van a nyelvben magában, az ősöktől örökölt beszédmódokban, közmondásokban, kultúra van a régi szokásokban, vallási és babonás hagyományokban, a természet és az élet átöröklött, hagyományos interpretálásában. Egy hagyományok által kormányzott élet már maga kultúra. A városi ember sok kultúrát tanult, de sokat is vesztett, sokat is felejtett, mikor fajának ősi, hagyományos életét felejtette. Az ősi élet és ősi szó e kultúráját őrizte meg a falusi ember. Ez a kultúra az, amiből a népköltészet kinőtt.”
Babits Mihály
Minden mondóka, minden népdal nem csupán szöveg vagy dallam; benne él a múlt, a szülők és nagyszülők nyelve, az ősi szokások, a kultúra és a közösség szíve. A kézmozdulatok, a tánclépések, a ritmus mind-mind segítik, hogy a gyerekek ne csak megtanulják a szavakat, hanem érezni is tudják azok erejét és szépségét. Így minden próbán a magyar nyelv új életre kel a kicsik szívében.
Ebben a szellemben a hét folyamán minden korosztállyal új népdalt tanultunk, melyek később a készülő koreográfiákban lesznek hallhatóak. Az óvodás korosztálytól a szépkorú felnőttekig, akikkel heti rendszerességgel tartunk néptáncfoglalkozásokat, mindenki részese lett a közös élménynek. A következő próbáig pedig csak annyit kértem: minden nap egyszer énekeljék el otthon mind az új, mind a korábban tanult népdalokat. Így a család is részese lesz az élménynek, és a nyelv tovább él a mindennapokban.
,, Az ember újra és újra csodálattal döbben rá, hogy micsoda pompás muzsikát rejtett el az Úristen a magyar nyelvben.
Zenél, mint a hegyi forrás vize,
zúg és morajlik, mint az orkán,
csattan, mint a rózsapiros leányajkon a csók,
áhítattal zsolozsmázik,mint vén boltíves templom mélyén az orgona.
Lélekemelő tudat, hogy ennek a nagyszerű nyelvnek a zenéje nem szűnt meg a világégés poklában, az erőszakos idegen hatások taposása alatt, hanem újra és újra előbúvik valahonnan, mint sivatagban a patak, s bármerre is változzék a világ, fölcsendül hangja gályarabok ajkán, bujdosók őrtüzei mellett, börtönben, palotában, mindenütt. "
Wass Albert - (Magyar szemmel - részlet)
Minden próbán, minden énekkel és tánclépéssel egy kicsit őrizzük és továbbadjuk az anyanyelvet, a kultúrát, és azt a csodát, hogy magyarok vagyunk, bárhol is élünk a világban.
