Magyarok Nagyasszonya Egyházközség temploma, Vancouver
A katolikus templom hétvégi iskolájának növendékei és a Csárdás gyermek néptánccsoport táncosai egy 45 perces meglepetés műsorral készültek az anyukák és nagymamák köszöntésére. Az ünnepi műsor szavalásból, éneklésből és zongorajátékból állt.
Több, az ünnepség hangulatához és témájához illő szerzemény is elhangzott. Végül, de nem utolsó sorban a közösség által olyannyira kedvelt néptáncbemutató sem maradhatott le. Minden gyermek saját tudása és tehetsége szerint vette ki a részét az előadásból. Mellettük én kis irodalmi betéttel készültem, mely az előadás felvezetéseként szolgált. Egy rövid videóbejátszás után Örkény István Anyu című egyperces novelláját olvastam fel.
A gyerekek szereplését hatalmas taps fogadta. A legkisebbek pedig ellopták a show-t, ahogy azt humorosan mondani szokták. Meg kell hagyni, mindannyian igazán kitettek magukért. Tényleg igyekeztek beleadni, apait-anyait és a lámpaláz ellenére egyetlen hiba nélkül adták elő a teljes műsort.
Aki állt már színpadon, az tudja, hogy ez egyáltalán nem egyszerű feladat. Mindemellett azt is túlzás nélkül állíthatom, hogy az anyukák és nagymamák könnyekig meghatódtak. Persze ezek az öröm könnyei voltak.
Az előadás után következett az ünnepi ebéd. Addigra a nézőtéren ülők pont megéheztek, a színpadon állók pedig átlendültek a fellépés keltette izgalmakon. Így az ebéd, felszabadultan és kifejezetten jó hangulatban telt, egy nagy teremnyi ember társaságában, mégis családias légkörben.
Ebben talán a menünek is volt szerepe, ugyanis a vasárnapi, családi ebédek hangulatát idéző étel került az asztalra. Rántott hús és hagymás tört krumpli illata lengte be a nagytermet. Számomra tényleg az otthoni családi ebédek hangulatát idézték meg ezek az ízek. Gondolom, hogy ezzel mások is így voltak.
Jó volt látni, hogy mennyire sok család gyűlt össze. Ahogy azt is, hogy mekkora szeretet és tisztelet árad az édesanyák és nagymamák felé.
