Megérkezésem után az első program az itteni magyar közösséggel a töltött káposzta készítés volt, és én bizony ez idáig nem tudtam hogyan kell betekerni a húsgombócot a káposztalevélbe. A helyi magyar asszonyok szerencsére igen hamar betanítottak, sőt, azóta már több száz töltött káposzta elkészítése során tökéletesíthettem tudásomat.
Az ételeknél maradva azt is megvallom, hogy én eddig csak hírből hallottam hogyan kell hurkát vagy kolbászt készíteni. De hol is lenne jobb hely megtanulni ezeket a dolgokat, ha nem Kanadában. Első meglepetésként az ért, hogy a hurka a disznó tokájából készül, majd jómagam is kipróbálhattam a hús bélbe töltését.
Szintén a sütni-főzni kiválóan tudó asszonyok tanították, hogy ha kireped a bejgli teteje, az azért van, mert túl szorosan tekerte fel az ember a tésztát. Szintén ide kapcsolódik a felfedezés, hogy mézeskalács fűszerkeverék híján sütőtökös fűszerkeverékkel is kiváló mézeskalácsot lehet készíteni.
A legnagyobb leckét viszont maga a magyar nyelv adja. Most, hogy elkezdtem magyart tanítani, újra és újra rá kell eszmélnem, mennyire bonyolult és bő szókincsű nyelvünk van. Rengeteg olyan magyar szó van, ami több jelentéssel bír, vagy éppen egy-egy angol szóra akár 4-5 magyar megfelelő létezik. Nem is beszélve a nyelvtanról. A morfémák használatának szabályszerűsége egy hatalmas gubancként van jelenleg a fejemben, de szerencsére van még 6 hónapom kibogozni.
Elmondhatatlanul élvezem és hálás vagyok, hogy az itt létem első napjától kezdve mennyi mindent ad nekem ez a lehetőség. Remélem én is legalább ennyi mindent tudok visszaadni a programnak.
